Minthogy Szeretett Vezérünk a „megér egy misét” fordulatot eredeti jelentésétől kissé eltérően felhasználva kifejtette, hogy bár az EU tiltja a halálbüntetést, ezen is érdemes lenne vitatkozni, talán nem haszontalan felidézni a halálbüntetés ellen szóló alkotmányos érveket, támaszkodva az Alkotmánybíróság 23/1990-es, a halálbüntetés alkotmányellenességét megállapító határozatára.

Az akkori alkotmánynak azon rendelkezéséből vezette le döntését a testület, amely szerint az alapvető jog (mint amilyen az élethez és az emberi méltósághoz való jog) lényeges tartalmát még törvény sem korlátozhatja, és azok még rendkívüli helyzetekben sem függeszthetők fel.

Ebből vonta le azt a következtetést, hogy „az élettől és az emberi méltóságtól halálbüntetéssel való megfosztásra vonatkozó rendelkezések […] az élethez és az emberi méltósághoz való alapvető jog lényeges tartalmát nemcsak korlátozzák, hanem az életnek és az emberi méltóságnak, illetve az ezt biztosító jognak a teljes és helyrehozhatatlan megsemmisítését engedik meg”.

A mégoly súlyos bűncselekmény elkövetője is ember, akit tehát az élethez való jog megillet, és ezen jogát még törvény sem korlátozhatja. Ez áll összhangban azzal a tendenciával, amely mára minden európai országban megszüntette a halálbüntetést (Fehéroroszország kivételével).

A jelenleg hatályos „alaptörvény” is kimondja, hogy minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, továbbá, hogy az alapvető jogok csak azok lényeges tartalma sérelme nélkül korlátozhatók akkor, ha ez egy másik alapvető jog érvényesítéséhez szükséges (ebben semmi új nincs, az Alkotmánybíróságnak eddig is ez volt a gyakorlata, lásd például a szólásszabadság és az emberi méltóság ütközését). Az élethez való jog lényeges tartalmának (az életben levésnek) a korlátozása tehát jelenleg sem lehetséges még törvénnyel sem.

Ezek az érvek jelenleg meglehetősen szilárdnak tűnnek.

A halálbüntetést egyébként nem az EU tiltja, hanem azok az emberi jogi egyezmények, amelyek betartására hazánk kötelezettséget vállalt. Meg talán a saját lelkiismeretünk, ha a keresztényi elkötelezettségünkkel való dicsekvésünk közepette nem felejtjük el időnként újraolvasni az Újszövetséget. Ja, a „Ne ölj!” nem abban van, bocsánat…