Tehetséges cigány tanulók kényszerköltöztetése

A főként tehetséges cigány fiatalok középiskolai tanulmányait segítő, egyetemi továbbtanulásukat előkészítő mánfai kollégium vezetése bedobta a törülközőt. 12 tanév után bezárt az iskola, az épületet dobra verik, a gyerekeket Komlóra irányították át. A nevelő kollektíva szétszéledt, 12 év tapasztalatai többé-kevésbé kárba vesznek. Hogyan történhetett mindez?

Emlékkép Mánfáról. Könyvtári percek

Valami unikális dolog veszett el Mánfa bezárásával - fejtegeti Ambrus László. Nem a tanárok döntöttek, mindig a kollégiumi morál volt az, ami megszabta a törvényeket a kollégium tagjai számára. A gyerekek megtanulták kifejezni magukat közösség előtt, megtanulták megvédeni az érdekeiket. Ez például a házi konferencia rendszerének köszönhető. Hetente üléseztek, amolyan beszélgetős fórum formájában, és megtanácskozták az épp aktuális dolgokat. Igazi csapatmunka folyt.

Szerinte a probléma sokkal összetettebb volt, mint az anyagi gondok. Mánfa mindenképp megérett a változásra, de nem a bezárásra. Véleménye szerint nem történt meg az igazgatók között a szakmai, gazdasági átadás-átvétel. Az új igazgató egyszerűen nem tudta, mire vállalkozik. A kollégium bezárásának nem csupán a gyerekek és családjuk a vesztesei, hanem a nevelők által létrehozott alkotó szakmai műhely is, ami az idők folyamán kialakult. Az itt dolgozók megtanultak beszélni a cigány gyerekek nyelvén, megtanultak velük dolgozni. Sőt, sokan az itt végzett kollégák közül segítő szakmát választva, szívesen foglalkoznak a hasonló sorsú gyermekekkel.

Ez tulajdonképp egy nagyon harcos munka volt, gyakorlatilag 24 órás szolgálat, de jó volt ott lenni - emlékezik a pedagógus. Számára mindenképp nagyon pozitív élmény volt. Mint mondja, sokat tanult és fejlődött ott,   "csak nyertem Mánfán".

Megkérdeztük, Komlón folytatódhat ez a folyamat. Hiszen a gyerekek egy helyre kerültek, talán sikerül megőrizniük valamit a mánfai szellemiségből. Ambrus ezt nem tartja valószínűnek. Úgy értesült, hogy Komló tudatosan szakítani kíván a mánfai szellemiséggel. Egyrészt, mert teljesen más a környezet, amihez az ottani kollégiumnak alkalmazkodnia kell, másrészt amúgy is sokan gondolták, hogy Mánfa  túlságosan szabadelvű, „sokat engednek meg maguknak a gyerekek”. 

Ambrus állítja, új világ kezdődik a gyerekek számára, amihez, ha tetszik, ha nem, alkalmazkodniuk kell. Ő is hálás a komlói kollégiumnak, hogy bevették az összes gyereket, akik így részesei maradhatnak az Arany János kollégiumi programnak. Azonban attól tart, hogy erős  lesz a lemorzsolódás, mert nincs meg az a családias légkör, ami Mánfán  segítette a gyerekeket a kibontakozásban. Azért Mánfa egykori oktatóihoz hasonlóan ő sem adta fel a reményt, hogy egyszer talán ismét elkezdődik egy hasonlóan szép munka, ha nem is Mánfán, de azzal a szellemiséggel, ami ott a tizenkét év alatt kialakult.

Simonfalvi Anita