Moldova György „rasszizmusa”, avagy nézzünk szembe a tényekkel

Moldova Györgyöt rasszizmussal vádolták meg, legutóbb egy politológus tette ezt a Népszabadság Vélemény rovatában. Sok minden elmondható Moldováról, de hogy rasszista lenne? Emberekre indokolatlanul aggatott címkék fontos társadalmi vitáknak vehetik elejét – például a cigányság helyzetéről és integrációjának elősegítéséről. Moldova Miskolcról írt riportkötete az etnikai feszültségek okaira világít rá.

Ami Moldova „rasszizmusát” illeti, mint írja: .„Miskolcon is – a város történetében először – létrejött az MSZP-től a szélsőjobbig tartó egységfront, egymást megelőzve próbálták kifejezni szolidaritásukat Pásztor iránt”. Majd Moldova leírja a következő vasárnap a városháza előtt tartott „tömegek által támogatott rasszista megmozdulást”. „Tüntetés zajlott le három-négyezer ember részvételével, a megjelentek megtapsolták az árpádsávos zászlók alatt felvonuló, Pásztor rendőrkapitányt éltető Magyar Gárda és a többi fél- vagy egész fasiszta alakulat felvonulását. Semmi hasonló tiltakozásra nem emlékszünk, amely a város ingatlanvagyonát fillérekért kisajátító tőkések ellen irányult volna, pedig ott milliárdok mentek el, és nem néhány aranylánc vagy retikül.”

(Pásztor Albert helyi rendőrkapitány 2009. január 30-i sajtóértekezletén úgy nyilatkozott, hogy a rendőrség a városban több betörő-, tolvaj- és rablóbandát fogott el, és „az elkövetők minden esetben romák voltak”. Arra az újságírói kérdésre, honnan tudják, hogy az elkövetők milyen származásúak, a rendőrkapitány ezt válaszolta: „a sértettek eleve azzal igazítják útba a rendőröket, hogy cigányok támadták meg őket.” Egyébként „az elkövetők vállalták roma származásukat”. Ezután az igazságügyi és rendészeti miniszter azon nyomban leváltotta Pásztor Albertet „rasszista kijelentése” miatt, de a miskolciak nyomására huszonnégy órán belül visszahelyezték a tisztségébe.)

Moldova ugyanmakkor foglalkozik a balul sikerült Fészekrakó programmal, amely elmélyítette az etnikai ellentéteket. Miskolc legnagyobb lakótelepén, az Avason tömegével jelentek meg - a dilettáns szociálpolitika által életre hívott Fészekrakó program segítségével berendezkedő - cigánycsaládok, amelyek, ahogy ezt Moldova írja, jórészt nem tudnak, és nem is akarnak alkalmazkodni, így állandó, robbanásveszélyes konfliktushelyzetet idéznek elő. Moldova megszólaltatja a városi főügyészt, aki kitálalt a beköltöztetési program körüli, a bankokat és a helyi önkormányzatot egyaránt érintő visszaélésekről. Utal a későbbi fejleményre is: „2009 júliusában már az újságok is közölték Káli Sándor polgármester bejelentését, miszerint milliárdos, bűnszövetkezetben elkövetett csalás történt Miskolcon a Fészekrakó programhoz kötődően.”

Moldova leírja a lidércnyomásszerű állapotokat Lyukóbányán, ahol a bányászok és a kohászok elhagyott és feldúlt, az építőanyag megszerzése miatt szétlopott víkendházaiba tömegével költöztek be a legszegényebbek, közöttük nagy számban cigányok. Többségében munkanélküliek. Mint Moldova írja, „amikor Kondorosi Ferenc, az Új Rend és Szabadság program kormánybiztosa Miskolcon járt, elhozták ide, és bár csak egy-két órát töltött el Lyukón, kijelentette: "Eddig azt hittem, hogy ilyen telepek csak Dél-Amerikában vannak!” (Csak úgy mellesleg: ki emlékszik még Gyurcsány 2008 áprilisában nagy dérrel-dúrral meghirdetett Új Rend és Szabadság programjára?)

Miskolc jórészt az MSZP-re szavazott a 2006-os a választáson. A szocialisták által hagyott bizalmi űrbe nyomult be a velejéig demagóg, cigányellenes Jobbik. Sikerében nagy szerepet játszott a médiára erőltetett „politikai korrektség”, amely lehetetlenné teszi, hogy a társadalomban illetve a politikai elit soraiban érdemi vita folyjék a cigányok helyzetéről. Személyiségi jogi és adatvédelmi okokból ma sem tudjuk pontosan, valójában hány roma él az országban, illetve Miskolcon, hiszen az önbevallásra alapozott népszámlások adatai használhatatlanok. (Moldova miskolci interjúalanyai húszezer körülire teszik az ottani cigányok számát, azaz a város 170 ezres lakosságának 12 százalékára, ami jóval nagyobb arány az országos átlagnál.). Nem tudjuk, mennyi közöttük a munkanélküli, a deviáns, a beteg, miből élnek, mekkora a népszaporulatuk, hány fogyatékos születik közöttük. Romaügyben sötétben tapogatózunk, pedig segélyezésre folyósított milliárdok folynak el, minden kézzel fogható eredmény nélkül.

A sors iróniája, hogy éppen azt a Moldovát rasszistázzák le, aki az utóbbi évtizedekben felcsapott a „létező”, vagyis inkább a „sohasem létezett” szocializmus apologétájának. Moldova a nyolcvanas években megjelent Bűn az élet című szociográfiájával, a „cigánybűnözés” fogalmának használatával érdemelte ki a rasszista stigmát az akkor ellenzéki, liberális szociológusoktól, nyilvánosságot adott ugyanis a „politikailag inkorrekt módon” gondolkodó rendőrtiszteknek. Pedig ők, igaz, vitatható módon, de megpróbáltak szembenézni a lehangoló tényekkel, mint ez év elején Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány.

Pelle János