Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#10)
Az oktatás gondjairól és a tervezett változtatásokról beszélt Hoffmann Rózsa a polgári köröknek, civil szerveződéseknek fedelet nyújtó Polgárok Házában. A napokban ott mutatták be a Kairosz Kiadó gondozásában megjelenő „Magyarnak lenni” sorozat legújabb, Jövőnk a tét címet viselő kötetét. Ennek interjúalanya a kereszténydemokrata képviselőnő, aki minden bizonnyal az oktatási ügyek államtitkára lesz az új kormányban.
|
|
Ma jobban tönkre van téve az oktatás, mint a nyolcvanas években, amikor ő gimnáziumi tanár volt. Súlyos bűne a mai hatalomnak, hogy visszaél a szinte éhbérért tanító pedagógusok hivatástudatával – állította Hoffmann Rózsa.
|
|
Hoffmann Rózsa dedikál Fotó: Szegő Péter |
A politikusnő szerint elhibázott döntés volt az alsó tagozatban a bukás megtiltása 2003-ban. Ennek az volt az üzenete, hogy nem kell teljesíteni, mert anélkül is boldogulhat az ember – fejtegette. Az ilyen és ehhez hasonló károk helyreállítása nem fog menni egyik napról a másikra, de a nyári törvényhozási időszakban a Fidesz-KDNP szeretné ismét bevezetni alsó tagozatban az osztályozást és második elemitől a bukást. Megmaradna a szöveges értékelés is, hiszen az is hasznos – vélte Hoffmann Rózsa.
A két évvel ezelőtti, elhíresült tanárveréssel kapcsolatban kifejtette: amikor Franciaországban egy tizennégy éves diák megkéselt egy tanárt, Nicolas Sárközy köztársasági elnök rögtön kiállt az ország nyilvánossága elé, és a tőle megszokott kemény szavakkal elítélte a támadást. Ellenben a józsefvárosi tanárverés után az oktatási és kulturális miniszter sokáig hallgatott, s csak késve, a társadalom nyomására szólalt meg. Hiller István ekkor létrehozott egy bizottságot, amely az iskolai agresszió okait volt hivatott vizsgálni. A bizottság azt állapította meg, hogy az iskolai agresszióról maguk a tanárok tehetnek, és ezzel az oktatási miniszter azonosult – emlékezett vissza a szakpolitikus. Ha történetesen valamelyik kisebbséghez tartozó követett el ilyen atrocitást, akkor se féljünk kimondani, mert a bűn az bűn, akárki követte is el – fogalmazott.
Hoffmann szerint tarthatatlan fölfogás, hogy az iskolát sokan csak tudásgyárnak és szolgáltató központnak tekintik. A gyerek és a szülő nem megrendelő, a tanár pedig nem szolgáltató. Gyerekek tízezrei nőnek úgy fel, hogy senki sem neveli őket – tette hozzá.
Az oktatáspolitikus emlékeztetett arra, hogy az országban ötezer iskola van, melyeknek „szüksége lenne tízezer etikatanárra”. Egyelőre azt kellene elérni – javasolta –, hogy a pedagógusok képzésében mindenhol oktassanak etikát.
A hvg.hu-nak Hoffmann Rózsa kifejtette: bár könyvében a tandíjról mint nem ördögtől való gondolatról írt, egyrészt a mai magyar társadalom nincs abban az állapotban, hogy bevezessék a tandíjat, másrészt „nincsenek meg azok az ösztöndíj-lehetőségek sem – szponzorok vagy mecénások támogatása formájában –, amelyek nélkül a szegény sorsú, de tehetséges gyerek nem tud továbbtanulni”. A kereszténydemokrata képviselőnő szerint 2014-ig aligha lehet bevezetni a tandíjat. Hozzátette: a diákhitel sem megoldás, mert vissza kell fizetni, és ez a munkanélküli vagy dolgozó, de rosszul kereső fiatal diplomásoknak súlyos problémát okoz. A tandíj ott vezethető be, ahol magas az életszínvonal és biztos a munkahely.
A kormány és az ellenzék közötti szakpolitikai párbeszéd – legalábbis ami az oktatáspolitikát illeti – Hoffmann szerint teljesen hiányzott az elmúlt években: „a törvények előkészítésébe nemhogy egy ellenzéki oktatáspolitikai képviselőt nem vontak be, de a szakmából azokat sem, akiknek esetleg másfajta elgondolásuk is volt”. „Azt tartanám helyesnek, ha az oktatási bizottságban az eddigi vagdalkozások helyett valódi szakmai viták folynának, így ellenzéki gondolatok is beépülnének a döntésekbe, hiszen azok sem ördögtől valók” – tette hozzá.
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#10)
gyakorló szülő
niemand
kalarete
Kedves "gyakorló szülő"!
A pedagógus-társadalom egyebet sem tesz csak szembenéz azokkal a kihívásokkal, amelyek napról-napra érik. Ha nem ezt tenné, akkor ma még mindig az orosz nyelvet oktatnánk és az évről-évre ránk kényszerített eszement "reformokat" sem próbálnánk megérteni és lehetőleg a gyerek érdekeinek sérelme nélkül végigvinni. Ebben az is benne van, hogy értékeljük a saját tevékenységünket, mert minden intézménynek van egy belső minőségbiztosítási rendszere. Csakhogy ez a kívánatosnál töb szubjektív elemet tartatalmaz, amely miatt a pedagógusok többsége ezt alapvetően nem tekinti mércének.
Mikor láttál utoljára belülről egy iskolát? Én személy szerint reggel fél nyolckor már ott vagyok, és a legtöbbször este 6 körül keveredek haza, de még otthon javítok, készülök, gyártom a szemléltető eszközöket, felmérőket állítok össze,... Az órarendem szerint heti 34 órát kellene ott lennem a heti 40 órás munkaidőből,(tanítási órák, lyukasórák, ügyelet, stb.) de ezt még soha nem sikerült elérnem, mivel mindig van valami, ami halaszthatatlan, helyettesítés is, és meg kell oldani.
Lassan már csak aludni és tisztálkodni járok haza. A gyerekeimet pedig mások "nevelik". Jól van ez így?
Modern és igazán elegáns megjelenésemet illetően pedig a buszon hamarabb mondják azt, hogy takarítónő vagyok, mint, hogy tanár. Én nem bánkódom, boldog lennék, ha végre megértené mindenki, hogy igenis sokat dolgozunk, nem pedig ellenségnek, és a gyerekek megrontójának néznének bennünket.
A Te gyerekeid mikor vittek egy szál virágot a tanáruknak, hogy megköszönjék azt, amiért többet adott nekik, mint amiért megfizetik? Ezt a munkát ma annyira sem becsülik, mint egy hentesüzlet pénztárosáét, mert még azt a dolgozót is jobban fizetik. Minden munka egyformán fontos, de a tanári hivatás nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést kell, hogy kapjon, különben milyen alapon várja el a társadalom a tanártól a minőségi munkát? A minőséget még a ruhában is meg kell fizetni! Nem várjuk el a virágot sem, csak az emberi szót! Az nagyon jólesne!