szerző:
Gergely Márton

Utolsó berlini nagygyűlését tartotta a szociáldemokrata párt a vasárnapi választások előtt. Martin Schulz kancellárjelölt beszédében a magyar kormányfő Horthy-kultuszáig is eljutott, miközben egy ponton Orbánnal azonos politikát hirdetett. Igazi ellenfelei azonban Angela Merkel és az AfD voltak.

Miközben péntek este a Die Linke újbalos párt a berlini tévétorony és a négy méter magas Marx–Engels-szobrok között szociális igazságosságért küzdött listavezetőjével, egy kilométerrel arrébb gyűltek a kék villogós kormányzati limuzinok. Martin Schulz utolsó nagygyűlését tartotta a német fővárosban a vasárnapi választások előtt.

A Gendarmenmarkt oldalában parkoló luxusautók jól mutatják Schulz és a szociáldemokrata párt problémáját: kormányról kell kampányolni kormányváltásért. Az SPD kisebbik koalíciós pártként felelős az elmúlt négy évért, de a stabilitásért járó hatalmi bónuszt egyedül Angela Merkel konzervatívjai söprik be.

A téren felvonult sok fiatal pártaktivista próbált önbizalmat adni a megjelent több ezer szimpatizánsnak. Az SPD belső mérései szerint jobban állnak, mint ahogy a nagy közvélemény-kutatók állítják. 25 százalékról hallani, ami valamelyest vigasztaló lenne a szocdemeknek az év eleji szárnyalásukat követő zuhanás után.

©

Schulzék igyekeznek optimisták maradni, az emberek fele ezek szerint még nem döntött, kire szavaz majd. Vagyis bármi megtörténhet. Lehet még akár kancellár is Schulz, sugallják. (A közvélemény-kutatók hűtik a kedélyeket: minden alkalommal ilyen magas a magukat bizonytalannak mondók, de szavazni szándékozók aránya, aztán rendre az ő táboruk nagyon hasonlóan oszlik el, ahogy a választani tudók.)

A felvezető programban egy 95 éves, zsidó származású berlini figyelmeztetett a szélsőjobboldal veszélyére. Hova kell szavazni? Egyértelmű, ahol a munkásság összefog! – mondja a 95 éves asszony, amin a tömegben jót mosolyogtak. A téren a berlini koncerttermet két oldalról a francia és a német dóm keretezi. Az SPD a hugenotta menekültek emlékét őrző imaház előtt állította fel a színpadát. Talán nem is véletlen párhuzam ez, Berlin lakosságának a XVIII. században meghatározó része volt a több tízezer francia menekült. Igaz, ezen az estén ez marad az egyetlen utalás a menekültválságra.

Este 6 előtt már mindenki Schulzot várja, akinek a tömeg közepén alakítottak ki folyosót, hogy "megfürödhessen" a tömegben. "Jetzt ist Schulz" – áll az aktivisták plakátjain, ami szójáték. Annyit tesz, hogy "most jön Schulz", de mindenki hallja benne, hogy "jetzt ist Schluss". Vagyis itt van a vége (Merkelnek).

Schulz bevonulása erősre sikerült, egyetlen férfi igyekezett csak azt megzavarni. A politikus beszédében a feladatokat sorolta. Szociális igazságosságot ígért, szerinte kormányon eddig is sikeresen dolgoztak ezért. Majd megismétli kemény kritikáját: Merkel kiüresíti a demokráciát, ennek a politikának véget kell vetni. És meg kell akadályozni, hogy az uszítók, a jogállam ellenségei bejussanak a parlamentbe.

©

A kancellárjelölt mosolyogva tűri, amikor egy ellentüntető megint kiabálva zavarja meg a kommunista besúgói hálózatot emlegetve. Mivel ilyen vádak nincsenek a politikus ellen, a férfi inkább zavartnak tűnik, mint tartalmi tüntetőnek.

Schulz folytatja kicsit részletekbe vesző beszédét. A tömeg akkor nevet fel, amikor a politikus elmondja: Merkel CDU-ja annyira nem mer tartalomról beszélni, hogy neki minden alkalommal két beszédet kell mondani arról, amit az SPD tervez, és amit a CDU. A nyugdíjreformot részletezi, majd mindenkinek egyenlő esélyt ígér az iskolarendszeren keresztül. Berlinben külön kiemeli az elszabaduló ingatlan- és albérletárakat, amelyeket le kell törni.

Micsoda meglepetés! Egy ponton összeér Orbán és Schulz politikája, mivel a német politikus is a szakképzés fontosságát emlegeti, az úgynevezett duális rendszert. Szerinte 3,3 millió jól képezett munkás hiányzik majd a számok szerint 2040-re. Hogy nem kell mindenkinek érettségi, abban Schulz már csak azért is hisz, mert neki sincs, ő is egy cégnél végezte tanulmányai egy részét. Lehet így is valaki kancellár? – kérdezi. Igen! – hangzik a tömegből.

Schulz legerősebb percei jönnek talán, amikor arról mesél, hogyan nézik le őt a sajtó munkatársai. Nem dühös, amikor elmondja, hogy azt írták, béna a kinézete, rossz a ruházata, és egy kalauz sármjával rendelkezik. Mi a baj egy kalauzzal, egy egyszerű munkással? Ne nézzünk le senkit – mondja Schulz.

A beszédéből nem marad ki az AfD. A szélsőjobboldali párt a parlament küszöbén áll. Schulz sorolja az AfD provokációit, és a náci párt kezdeteivel von párhuzamot. Az SPD politikusai koncentrációs táborba vonultak Hitlerrel szembeni ellenállásuk miatt, így ez a párt mindig is a szélsőjobb ellenfele volt. Az AfD-nek innen is harcot ígér a jövőre, és a nemzet szégyenének nevezi a pártot.

©

Orbán értem, remélem, nem imádkozik – mondja Schulz, amikor a múltat újraszínező populistákat sorolja. Le Pen és Wilders után jön a Horthy-kultuszt feltámasztó Orbán az SPD politikusának felsorolásában. Megemlíti, hogy épp ma olvasta, hogy a magyar kormányfő Merkel győzelméért fohászkodik. Az embert nem büntetjük rokonságáért, mondja egy félmosollyal, majd a CDU és a Fidesz testvérpárti kapcsolatát magyarázza. Ehhez fűzte hozzá a tömeg nevetésétől követve, hogy Orbán érte ne imádkozzon.

Európai Németországot akarunk, de nem német Európát – idézi programnak Thomas Mann szavait. Az EP volt elnöke ezt követően a közös kontinenst védi a populistáktól.

Mindenki menjen szavazni, hogy minél kisebb legyen a szélsőségesek aránya, és vitatkozzanak az emberek erről a családjukban, a környezetükben. Nemet kell mondani az altatótabletta-politikának, amelyet Merkel igyekszik felírni Németországnak – mondja Schulz. Még 48 óra munka vár ránk – emlékezteti párttársait. Harcolni fogunk – ígéri.

Nem önérdek vezet, hanem hogy egy jobb, igazságosabb országot építsünk – fejezi be 40 perces beszédét, és a párt vezetése csatlakozik hozzá a színpadon.