Az én hetem: Parti Nagy Lajos smúzrémült martalócokat látott
5 perc
2019.10.14. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. A mostani írás ráadásul rendhagyó: a szokásos vasárnap helyett hétfőn jelenik meg, e heti szerzőnk, Parti Nagy Lajos ugyanis azt kérte: hadd várja meg a választás eredményét.
- Ördögi: az ördög ügyvédje álnév mögé bújva a választási kampány legnagyobb és leghatékonyabb bombáját robbantotta egy ismeretlen, amikor elkezdte nyilvánosságra hozni felvételeit Borkai Zsolt viselt dolgairól.
- Technikai: múlt pénteken a kormánypárti Magyar Nemzet online kiadásában pársoros, szerkesztőségi állásfoglalásként értelmezhető cikkben szólította fel távozásra Borkait. Az írás 50 perc múlva eltűnt az oldalról. A főszerkesztő szerint technikai hiba történt, véletlenül élesedett a cikk, ami ráadásul csak egy kolléga álláspontját tükrözte.
- Örökség: nem találták meg Andy Vajna végrendeletének eredeti példányát, így Vajna Tímea örökölte a mai árfolyamon 37 milliárd forintot érő AV Perfectet, további vagyontárgyakat, és ismeretlen eredetű tartozást.
- Offenzíva: a török hadsereg támadást indított Észak-Kelet Szíriában. Ennek első számú célpontja az Ankara által terrorszervezetnek tekintett, Népvédelmi Egységek kurd fegyveres csoport. Az EU közös nyilatkozatot adott volna ki, elítélve a húzást, ám az egységes fellépést Magyarország megvétózta.
- Saller: nem várt pofont kapott a Fidesz az önkormányzati választáson.
Sűrű, sokféle, szívbe markoló. Leverő, felemelő, megdöbbentő, de hát melyik hét nem? Az élet mikor nem? Ez a gyalázatos és gyönyörűséges tarkaság, ami több nálunk együtt és külön, s túlél, Szabó Lőrincet idézve, „minket is és túléli ellenségünket is”.
Égásta hét, ez jár a fejemben, ez a fura összetétel. Csütörtökön, Radnóti Sándor remek székfoglalójának kezdetén jön a hír, hogy meghalt egy barátom fia. Felfoghatatlan halál, harmincéves se volt. Az MTA felolvasótermében a kivetítőn Claude Lorrain gyönyörű tájképe várja, hogy Radnóti beszéljen róla, ragyog a tenger, a tágas napsütötte semmi, talán innen jön a jelző, az égásta, talán Darvasi László Kleist-sűrű regénye, a Magyar Sellő tájékáról.
Szerdán meghal Vekerdy Tamás, s hiába marad itt a műve, hiába az arcai, rosszabb lett nélküle a világ, sötétebb, butább, bölcsetlenebb.