Az én hetem: Ugye hoztál hullát? - kérdezi Lackfi János
7 perc
2019.12.08. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Lackfi Jánosnak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: összeomlás, bejgli-index, trükk, riadó, műhiba.
Összeomlás (Mintha a MÁV és a BKK sem számított volna arra, amit az egész ország tudott: hétfőn leszakadt a hó. A közlekedés jóformán leállt, buszok, villamosok és főleg vonatok nem jártak. Majdnem egy egész nap kellett, míg helyreállt a rend.)
Bejgli-index (Tombol a bevásárlási szezon, elment tehát a hvg.hu a boltba: mint az elmúlt két évben is, megnéztük, mennyiből jön ki idén egy karácsonyi menü. Kiderült: tíz százalékkal költünk majd többet, mint egy éve.)
Trükk (Megnevezték az Emmi új, ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkárát. Kisebb gondot csak az okozott, hogy bár a törvény szerint kellene, de nincs diplomája. A megoldás: módosítják a a jogszabályt.)
Riadó (Ismét menekülthullámmal riogat a kormány, Németh Szilárd lement a déli határhoz, és még a bevándorlásellenes kabinetet is összehívta. A szakértők inkább csak hümmögnek: a migrációs válság nem itt kezdődik.)
Műhiba (Nagy gondok vannak a magyar egészségügyben: az Európai Bizottság jelentése szerint mintha a magyarok maguk ellen játszanának, az orvosi kamara 16 éve regnáló elnöke is belebukott a helyzetbe, a lakosságnak pedig mindössze egyötöde elégedett az egészségügyi állapotokkal.)
A sírásónak két fia volt. Egyik hajlott hátú, másik egyenes. Egyik vidám, a másik savanyú képű. Egyik dohányos, a másik is. Egyik a sírba dobálta a csikkeket, a másik hamutartóba gyűjtötte. Egy frászt. Mindketten a sírgödörbe dobálták. A halottaknak már úgyis csontmindegy, nem?
Mégis volt benne valami ősi szépség, ahogy ültek a frissen ásott üreg szélén, és szállott, szállongott a dohányuk füstje, mintha lusta tömjéngomolyagokkal tisztelegnének az elhunytak lelke előtt. Ha valaki ilyesmivel traktálja őket, biztos értetlenül bámulnak rá.
- Mi van?
Mit mondjak, egyikük sem volt metafizikus alkat. A vidámabb örült, milyen szépen száll a füst. Vajon honnan tudja az a füst, merre van felfelé? A fizika biztos megadja a választ, de ez a fiú nemigen figyelt oda fizikaórán. A savanyúbb képű rágta magát, mert mindjárt elszívják ezt a cigit, és lehet újra kezdeni. A fizika őt még annyira sem izgatta, mint a másikat.
A vidámabb örült, hogy milyen szépen dobálja a tesó odalentről a földet, addig se neki kell ásnia. A savanyú képű ette a kefét, mert mindjárt ő jön a váltásban, és mehet le abba a nyirkos mélységbe, melynek még a szagát is utálja.