Mivel ez a nyári hónapforduló kissé sűrűnek ígérkezett, s a kulcsszavaim, mint mindig, csak péntek délután voltak érkezendők, kénytelen voltam már szerdán összeírni ezt-azt, ha és amennyiben, akkor és netán, bár a fenti kulcsszavak előre kitalálhatatlanok. Bevallom, a teniszszövetség eszembe se jutott, ahogy Hosszú Katinka kedves látogatása sem Orbán Viktor szerény munkahelyén, de az új zeneipari varázsszószó, a garázskoncert se tűnt fel, noha van benne nyelvi potenciál. Főleg azon tűnődtem, hogy mivel is kezdjem ezt az énhetet, mi a fasszal, hogy őszinte legyek.
Eseménytelen nyári hétnek ígérkezett, nem gondoltam, hogy pénteken felszáll a füst, és kinevezik a legsértettebb és legnagyobb hatalmú nemzeti színházcsinálót, a rezsim egyik fő kultúrmarkát az SZFE kényurának, természetesen a tanárok és a diákok megkérdezése nélkül, úgy is mondhatnám, rájuk küldik, a nyakukra ültetik, ledugják a torkukon – ami akkor is pőre aljasság, ha nincs benne semmi meglepő. Következményei beláthatatlanok, épp mert nagyon is beláthatóak, csicskáztatni, szétzilálni, elfoglalni, ide nekem minden porcelánt, s aztán egy „nem mi voltunk”-kal bezöttyenni a mindenbe. Is.
A pro forma múlt heti, ám velejéig NER-kompatibilis eset a fasszal Győrben esett meg. E szép, tömör, sajnos valószínűleg idegen (finnugor) eredetű főnevünk annak köszönheti szitokszó voltát, hogy az élet több jelentős tartományával bizonyos tán szükséges, de nem elégséges kapcsolatban áll, s mint ilyen, mindmáig tabu alá esik. A lefaszozás – az „ostoba férfiú” jelentés már a 16 század végén megjelenik – kétségkívül pejoratív a szó közkeletű értelmében, s kétszeresen az, ha NER-potentátok a hasonlítottak, pláne ha az illető (lényegében mindegy, de Radnóti Ákos győri alpolgármester) e kommentben (!) elkövetett minősíthetetlen minősítéstől annyira sértve érezte magát önnön becsületében, hogy legott jogi útra terelte az elkövetőt, aki a bíróságtól első fokon három év próbaidőt kapott, az eset pedig sokkal nagyobb nyilvánosságot, mint e példás ítélet nélkül.
Mármost nevezettnek teljesen igaza van, hogy minden egyes kommentnek a körmére néz, netán nézet, és nem hagyja annyiban, hanem azon melegében bepereli a lefaszozót, hogy ő márpedig nem egy fasz, nem, nem, soha; csak sajnos ebben a nemzetietlen euburgum világban egy ilyen férfiú hamar a 22-es csapdájának kellős közepében találja magát, ezt egy másik Heller fundálta ki ugyan, de akkor is. Sőt, már-már haseki magasságokba emelkedhet sértés és megtorlása.