Fullajtár Andrea: Döntenem kellett, rámegyek-e testileg és lelkileg a küzdelemre

hvg.hu: A modellváltás előtt Zsámbéki Gábor osztályának volt vezetőtanára Tárnoki Márkkal együtt, de Zsámbéki elsőként mondott fel, még augusztus elsején, így ön lett az osztályfőnök. Miért pont most mondott fel?

Fullajtár Andrea: Egy feloldhatatlan ellentéttel találtam szembe magam, amikor kiderült, hogy a vezetőség meg akarja hamisítani a félévet. (Ahogy azt megírtuk, az egyetem új vezetősége korábban mindent megtett, hogy érvénytelenítse a tiltakozó hallgatók félévét, de most azt tervezik, hogy érvényesnek fogadják el a félévet, de a hallgatóknak nulla kreditet könyvelnének el, és az őszi krediteket is majd tavasszal regisztrálnák – a szerk.) E forgatókönyv szerint a tanárnak hazudnia kellene a vizsgákról: ha nem teszi meg, a diákjai haragszanak rá, hiszen akkor nem igazolja utólag a krediteket, ha viszont megteszi, azt a saját tisztessége és becsülete bánja. De eddig is nagyon sok stressz volt ebben az időszakban; egész egyszerűen nem bírtam tovább. Nem tudtam lelkileg és idegileg feldolgozni már annak a nyomását, hogy tisztességgel akartam végigcsinálni.

Nulla kredittel zárhatják le az SZFE-hallgatók őszi félévét

A színművészeti egyetem új vezetése az őszi hallgatói krediteket a tavaszi félévre regisztrálná. Az önköltséges hallgatóktól elkérnék a tandíjat, az állami ösztöndíjas hallgatók féléve viszont „nem veszne el", nem számítana bele az ingyenesen felhasználható tizenkét félévbe. Az egyetem polgársága nem érti, mi lehet a kuratórium célja az intézkedésekkel, amelyeket egyébként hivatalosan még nem is közöltek velük, pedig februárban már indul a következő félév.

hvg.hu: Az egyetem vezetése azt állítja, csak formaságról van szó, így sem veszne el a hallgatók féléve, utólag mindent adminisztrálnának. Akkor ön szerint mi lehet a célja ennek a nulla kredites ötletnek?

F. A.: Több fórum és hatóság is kimondta, hogy érvényes a félév, ők mégis azt akarják, hogy csak a második legyen dokumentálva, mintha nem is történt volna meg az első. Hogy kinek jó ez? Senkinek. Ráadásul rengeteg praktikus kérdést vet fel az ösztöndíjak folyósításáról, a fizetős hallgatók helyzetéről, de tudok olyan osztályokról is, ahol a járvány miatt még a tavaly tavaszi félév eredményeit is törölnék ezzel az intézkedéssel, mivel a vírus miatt nem egy órát augusztusban kellett lezárni: ezeknek a jegyei hirtelen eltűntek a Neptunból. Tényleg nem tudom, mit akarnak ezzel. A terv szerint lesz egy bő kéthetes periódus februárban, ami alatt pótolni kell a korábbi eredményeket. Ez alatt minden függőben lesz a Neptunban; szerintem ez lehetőséget adhat visszaélésekre.

hvg.hu: Mi lett volna az a forgatókönyv, amelyben nem mondott volna fel?

F. A.: Ha biztonságban, normális munkakörülmények között, a szakmai munkára koncentrálva tudunk dolgozni. De erre már rendkívül kevés az esély. Vagy a sajtóból, vagy folyosói pletykákból értesülünk az egyetem újabb és újabb működési rendjéről, olyasmik történnek, mint hogy minden külön értesítés nélkül átírják a Szervezeti és Működési Rendet: egyik pillanatról a másikra egy új dokumentum volt fenn az egyetem honlapján. Olyan körülményeket teremtenek, amiben a bizalom mint olyan felszámolódik. Nemrég például kiküldtek egy fenyegető hangú tájékoztatót arról, hogy mi is a dolga egy egyetemistáknak, aminek az volt a fő üzenete, hogy mindenki azonnal kirúgható.

Ez egy mérgező közeg.

hvg.hu: Megelőzte tárgyalás a nulla kreditről szóló tervet? Elhangzottak érvek, miért jó ez az ötlet?

F. A.: Érdemi tárgyalás? Dehogyis! Berendelések voltak. Egyre gyakoribb, hogy hirtelen berendelnek tanárokat: előző nap kapsz egy e-mailt, hogy mikor és hol jelenj meg. Már ha elérnek: velem megesett, hogy nem kaptam meg az e-mailt, csak valahogy kiderült, hogy szerepelek egy behívólistán. Ezeket az eseményeket nem nevezném érdemi tárgyalásnak. Mostanáig vártam egy írásbeli választ Bodolay Gézától, a Színházi Intézet új vezetőjétől arra, hogy garantálják-e, azok a tanárok fogják tanítani az osztályomat, akiket felkértünk. Ugyanis az osztályfőnökök feladata meghatározni, mely tanárok tanítsák a következő félévben az osztályaikat; ezt már októberben meg is tettük, és leadtuk a listát.

Az új vezetés erre természetesen rá sem nézett, ellenben felszólították az osztályfőnököket, hogy jelenjenek meg személyesen, és mondják el szóban, hogyan képzelik a következő félévet. Nem volt sok kedvem hozzá, de az osztályom miatt elmentem a megbeszélt időpontban. Másfél órát vártam a folyosón, aztán úgy döntöttem, hogy na jó, akkor itt hagyom az órarendünket, és megkértem a tanulmányist, hogy vigye be, ha kijön az előttem behívott osztályfőnök. Épp most érkezett meg Bodolay válasza: azt írta, garanciát csak a saját ígéreteire tud vállalni.

hvg.hu: Hogy fogadta az osztálya a felmondását?

F. A.: Az a történet legnehezebb része, amikor egy tanárnak be kell ismernie, hogy bármennyire is szereti a diákjait, egész egyszerűen nem bírja tovább csinálni. Ez nagyon fájdalmas; senkinek nem kívánom, hogy átélje. Iszonyú erősen kötődöm ehhez az osztályhoz; tehetségesek, jól működnek együtt csapatként, és egyenként is kivételes képességű emberek. Miattuk érte meg idáig eltolni ezt a szekeret. A reakcióik szélsőségesek voltak a fájdalom és a düh különböző fokozatairól, de ez teljesen érthető. Abszolút megértem.

hvg.hu: Augusztusban, Zsámbéki Gábor felmondásakor miért döntött úgy, hogy marad?

F. A.: Az is nagyon nehéz döntés volt, de vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam, én akkor is kitartok. És boldogan mondtam volna ugyanezt még most is, de az egészségem már romokban van.

Eljött az a pont, amikor döntenem kellett, hogy rámegyek-e testileg és lelkileg is teljesen erre az eredménytelen küzdelemre.

Mert nem tudom, mennyire világos: hiába mondta ki a Fővárosi Törvényszék, hogy nem lehet érvényteleníteni a félévet, hiába derült ki, hogy törvényes a sztrájkunk, hiába küzdöttünk, érdemi előrelépést semmi sem hozott; az például egészen elképesztő, hogy egyetlen egyszer sem ültek le tárgyalni a sztrájkbizottsággal. Csak apró, pici pontokon sikerült megakasztani az úthengert. Nagyon sok olyan fordulópont volt ebben az időszakban, amikor bárki feltette volna magának a kérdést, hogy érdemes-e tovább csinálni, vagy sem. Én eddig azért döntöttem úgy, hogy érdemes, hogy vigyázhassak az osztályomra.

De azt éreztem, hogy bokszzsák vagyok, és mostanra már tartósan deformálódtam.

hvg.hu: Elsőként szólalt fel – pontosabban mondott verset – az október 23-i tüntetésen. Emiatt is sokan támadták.

F. A.: Igen, az kemény volt, rendesen meghurcoltak, rengeteg halálos fenyegetést és mocskolódó kommentet kaptam abban az időszakban. Nem először beszéltem tüntetésen, nem először váltottam ki szélsőséges reakciókat, de eddigi életem során ez volt a legemlékezetesebb.

hvg.hu: Konkrétan halálos fenyegetéseket kapott?

F. A.: Igen. Mondván, nem vagyok magyar, elárultam a nemzetemet – szerintem sejti a többit. Akik közel állnak hozzám, akik féltenek és szeretnek, már egy ideje mondogatják, hogy ez már káros, már nem szabadna tovább csinálnom. Mert ezt nem lehet kibírni.

hvg.hu: Miket tartott az elmúlt félév legemlékezetesebb történéseinek úgy pozitív, mint negatív értelemben?

F. A.: Minden olyan pillanat, amelyben akár a tanárkollégákkal, akár a hallgatókkal közösen tudtunk csinálni valamit, nagyon-nagyon erősen él bennem. És nemcsak arra gondolok, ha mondjuk tüntetést szerveztünk, hanem egész egyszerűen bármilyen módozatára annak, ahogyan szembeszálltunk ezzel a baromi törvénytelen folyamattal: hogy e kivételes energiákkal és képességekkel rendelkező emberek közül kinek és milyen ötlete volt a következő lépésre.

A legmélyebbre pedig mindig olyankor kerültem, amikor váratlanul nyilvánvalóvá vált egy újabb törvénytelen intézkedés, vagy amikor egy-egy újabb ember állt arccal emellé a folyamat mellé; ezek mind megrázó pillanatok voltak. De ezek közül is kiemelkedik az a nap, amikor a próbaidős szerződésünk miatt néhányunknak meg kellett jelennünk az új vezetés előtt, hogy ott aztán nagyon baráti hangon ecseteljék, mennyire segítőek a szándékaik. És eközben már a parlament előtt volt az az SZFE-ellenes kormányrendelet, amely még aznap éjjel biztosította, hogy a félév betiltható.

Elképesztő mélyrepülés volt tudni, hogy néhány órával ezelőtt még mindenféle jó szándékukról biztosítottak az új vezetők. Persze máskor sem tájékoztattak minket előre semmilyen változásról; szembemennek mindennel, ami a normális működésben megszokott. Ha ez a modellváltás, akkor ezt nem tudom, melyik egyetem fogja jól viselni.

Fullajtár Andrea egy különös SZFE-s tárgyalásról: „Azóta is hányingerem van"

A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai szerint fenyegető trükkel érték el az új vezetők, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek velük az oktatók: azokat rendelték be elbeszélgetésre, akiknek próbaidős a szerződésük, így indoklás nélkül ki lehetne rúgni őket. A filmes tanszék tanárai tiltakozó levelet küldtek beszélgetés helyett.

hvg.hu: Mi lesz az osztályával?

F. A.: Zsámbéki Gábor felmondása után Tárnoki Márkkal közösen vittük az osztályt, és Márk még ott van nekik. Ha nem nyúlnak bele, nagyon jó órarendjük van összerakva, a tanárokat felkértük: minden munkát elvégeztem, ami egy osztályfőnök dolga. Ha mindezt nem dobják ki a kukába, akkor minden gond nélkül le tud menni a következő félév.

hvg.hu: A hallgatók maradnak az osztályban, nem terveznek akár félévet passziváltatni?

F. A.: Ezek baromi nehéz kérdések a hallgatóknak, de én egy színészosztály esetében nem tartom szerencsésnek a passziváltatást. A színészek számára rendkívül fontos, hogy kihasználják azokat a lehetőségeket, amiket az életkoruk lehetővé tesz, hogy eljátsszák azokat a szerepeket, amiket csak huszonévesen tudnak eljátszani. Nem tanácsos húzni-halasztani a pályakezdést. Persze az SZFE-n is vannak olyan szakok, ahol ez is működőképes lehet.

hvg.hu: Mennyire vannak hatással a modellváltással, a félév érvénytelenségének kérdésével kapcsolatos problémák a hallgatóira?

F. A.: Természetesen nagyon megviseli őket ez a folyamat, de csapatként ők egy rendkívül kreatív és jó energiájú osztály, nagy élmény velük dolgozni, jeleneteken agyalni. Mindig is ez volt a leginspirálóbb része a tanári munkámnak, és ez egyáltalán nem múlt el. Nem tudom, lesz-e rá lehetőségem, hogy az egyetem kötelékén kívül dolgozhassak velük, de mindent meg fogok tenni érte.

hvg.hu: Ön most hogyan folytatja?

F. A.: Bár a színházak zárva vannak, azért dolgozunk. A Teslában például nemrég mutattuk be a Minden negyedik című előadást, ami a perinatális gyászról szól. És a Katona József Színházban is készülünk valamivel, még titok, hogy mivel, de nagyon jó projektet talált ki vezetőség a teljes társulat számára.

hvg.hu: Tud jelen helyzetben a „hétköznapi” munkára koncentrálni?

F. A.: Életem minden nehéz időszakában a munka volt az, ami segített, így nemhogy tudok koncentrálni, de szükségem is van rá, hogy különböző színházi és művészi folyamatokban vegyek részt. Amikor valami nagyon megráz belül, ez sokat segít.

hvg.hu: Korábban úgy fogalmazott, az egyetemen eredménytelen volt a küzdelmük. Mostanra úgy érzi, elvesztették a csatát?

F. A.: Nem, idáig nem jutottam el, csak odáig, hogy egészségileg és idegileg felőrlődtem.

Ha egy picivel több erőt össze tudtam volna gyűjteni, én is ott küzdenék még.

Fontos lenne a magyarországi közéletben, hogy az emberek felemeljék a hangjukat az igazságtalanság ellen, és ebben fontos lépcsőfok, hogy az SZFE közössége megpróbált érvényt szerezni az igazságnak – illetve megpróbál: nem akarok múlt időben fogalmazni. Nem adtam fel a reményt, sőt. Mindig van remény, még ha az embernek néha be is kell vallania magának, hogy nem bírja tovább.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: