Négy nappal ezelőtt február 9-én halt meg a modern zenetörténelem egyik megkerülhetetlen alakja, a jazzlegenda, Chick Corea. Emlékező pályarajzunk.
Kevés muzsikus létezett a zenetörténetben, akinek jellegzetes játékát, frázisait és soundját a teljesen botfülű ember is azonnal, jóformán három ütem után felismeri.
Chick Corea pontosan ilyen zenész volt: őt bármikor felismerem, pedig a leginkább sokoldalú zongoristák közé tartozott, hagyományos poszt-boptól teljesen elborult free-n és fúziós dzsesszfunkon át neoromantikus kortárs klasszikusig mindent játszott felfoghatatlanul gazdag életművében.
És mégis: Corea egész munkásságából, száznál több szóló-+zenekarvezetői lemezéből és legalább ennyi közreműködői felvételéből, játsszon bár latint, Bartókot, flamencót, diszkót (mert ilyen is volt, bizony), szólaltasson meg gigantikus versenyzongorát vagy agyonprogramozott szuperszintit, minduntalan kihallatszik az a jellegzetes hang, amely teljességgel összetéveszthetetlenné teszi.
Számomra - mint ahogy talán kortársaim jókora része számára - voltaképp Corea jelentette az első találkozást a dzsesszel.
Bár hivatalos próbaüzemről szó sem lehetett a szlovén Andrada akkuhulladék-hasznosító üzemében, a sóskúti telephelyen már tavaly nyáron bekapcsolták teszt jelleggel a nagy nehézségek árán összeszerelt gépsort. A birtokunkba került fotók és videók, valamint belső források elmondása alapján a próba eredménye totálisan eltér attól, mint amit a cég kezdettől ígér.
Nem kell már tartós tejet venni, jön a világháború, kivéve Magyarországon – üzeni Orbán. Megnéztük, mi igaz az állításaiból.
Előregisztrációval és kalkulátorral is próbálják csalogatni az ügyfeleket.
