Orbán áthelyezi a súlypontot: az orosz botrányok miatt Kínának árulja ki az országot

„Az államadósság nem közgazdasági probléma, hanem egy ellenség, amelyet ha nem győzünk le, az ellenség győz le minket” – mondta kétharmados kormányzásának kezdetén Orbán Viktor, az IMF-től felvett hitelek miatti kiszolgáltatottságra utalva. Mostanra a miniszterelnök eljutott oda, hogy maga hívja be az ellenséget az országba, mert ebből remél előnyt kormánya és holdudvara számára.

A több mint 700 milliárd forintba kerülő Budapest–Belgrád vasútfejlesztésre kapott kínai hitelen túl további 540 milliárddal adósítaná el Orbán az országot Pekingben. A két tétel összege eléri a – már most előnytelennek bizonyult – paksi orosz hitel egyharmadát, de míg egy atomerőmű minden kockázata mellett segíthet szén-dioxid-semlegessé tenni a magyar gazdaságot, addig Peking pénzéből csak egy nehezen indokolható közlekedési projekt és egy minden részletében ismeretlen egyetemi óriásberuházás valósulna meg. Ezek aligha jelentenek hosszabb távon versenyelőnyt az országnak, és elegendő bevételt sem hoznak, hogy a hiteltörlesztés egy részét kitermeljék.

Kalkulálni, vitázni azonban minderről már nem is lehet. A Fudan Egyetem behívásához képest még a paksi fejlesztés is szinte transzparensen, az emberek meghallgatásával indult. Lázár János legalábbis a minisztersége idején arra hivatkozott, hogy a polgárok – a paksi beruházás ismeretében – az országgyűlési választásokon mondhattak véleményt az új nukleáris blokkokról. Most viszont Orbán kifejezett utasítása az, hogy a kapkodva tető alá hozott üzletről a választók ne mondhassanak véleményt. Az egyetemimporttal kapcsolatos kormányülésen a Direkt36 szerint konkrétan el is hangzott, hogy 2022 áprilisáig olyan jogi helyzetet kell teremteni, amit már egy politikai változás sem tud visszafordítani. Paragrafuson, leleményes tulajdonosi konstrukción aligha fog múlni, hogy a Kínának ígért projekt elinduljon.