Hihetetlen, de Shakespeare, Arisztotelész és Caravaggio majdnem eltűntek a süllyesztőben
Számos, a maga korában sikeres festő, ki tudja, miért, feledésbe merült, néhányukat az utókor szintén megmagyarázhatatlan módon „újrafelfedezte”, s ma a művészet etalonjainak számítanak. Ugyanez a helyzet számos klasszikus zeneszerzővel, íróval vagy filozófussal.
A világ legnagyszerűbb képe
– lelkendezett 1925-ben Aldous Huxley, a világhírű angol író, amikor viszontagságos utazás után az umbriai Sansepolcróban megpillanthatta Piero della Francesca A feltámadott Krisztus című freskóját. Valóságos zarándoklat indult a kisvárosba, miután Huxley kiadta itáliai útinaplóját, s többek között T. S. Eliot versben is megörökítette élményét: „Umbriánus piktori mű / Mutatja gipszalapon a / Teremtett Isten nimbuszát.”
A ma már a leghíresebb reneszánsz festők között jegyzett Piero sok évszázados felejtés után ezzel révbe ért. Kortársai hiába sorolták a legnagyobbak közé, halála után nem sokkal elfelejtették. A Huxley által dicsért freskót egy időben le is meszelték, és csak századokkal később bukkant elő újra. A XIX. században már megkezdődött Piero rehabilitálása, s hírneve Huxley írása óta töretlen.
![](https://img.hvg.hu/Img/b2dea50fcee14f6eb810034566fbfb2e/e9e30c2e-e883-486f-86b4-0255a335ebd1.jpg)