Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Nagy viták tárgya, hogy lehet-e a történelemből tanulni és milyen időtartamra terjed ki kollektív emlékezetünk. 80 évnél mostani tapasztalataink szerint biztosan kevesebbre. Nem csak azt felejtették el Oroszországban a XX. század első fele óta, hogy a háborús megoldások milyen szenvedést hoznak mindannyiunkra, de Európából is kikopott a tudás, hogy hogyan lehet, és hogyan nem lehet útjába állni egy felemelkedő zsarnoknak, aki aztán vérbe boríthatja maga körül a világot.
Ukrajna orosz megtámadásával szinte bizonyosan új korszak kezdődik a történelemben. Nem lehet jelenleg tudni Vlagyimir Putyin pontos céljait, egy oroszbarát ukrán bábkormány, a keleti ukrán megyék – a jelenlegi „népköztársaságokat” messze meghaladó – területének Oroszország általi bekebelezése, Ukrajna tartós válságban tartása, eljelentéktelenítése, nyugati közeledésének végleges megakadályozása szinte bizonyosan szerepel a célok között.
Vlagyimir Szorokin: Putyin rajtavesztett
A legjelentősebb kortárs orosz író szerint a Putyinban megbúvó szörnyet segítette a megvásárolható orosz elit, továbbá jó pár felelőtlen nyugati politikus, cinikus üzletember, korrupt újságíró és politológus
