Hasbeszélő
Nem a bevásárlóközpontból jövet a shoppingolásba fáradtunk bele, mostanában még kirakatokat sem nézegetünk. S azon sem igen töprengünk, melyik étterembe menjünk. Erre vitt az utunk, és persze, hogy már megint jócskán délután volt, amikor kénytelenek voltunk belátni, valamit kéne enni. Hiába a tavasz, valahogy az elmúlt hetek inkább a rossz kedvünk tele jegyében teltek. Összeszoruló gyomorral és torokkal. Nem kis skizofréniában, hogy mit gasztrózzunk itt, fitymáljunk vagy magasztaljunk, asztali örömködjünk, amikor a szomszédban háború dúl, és naponta menekülők ezreinek egy-egy szendvics, tál meleg étel az életben maradás.
Szóval nehezen engedtünk-engedünk fel, és picit még ezúttal is furdalt a lelkiismeret, hogy nem a közértben vettünk valami kutyafuttában bekapni valót, hanem bekényelmeskedtünk a budai Fruccolába.
