Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Ma Magyarországon új közellenség, új mumus van: a szankció. A Soros-ügynökök, a migránsok és a vírus után azt kell szoknunk, hogy riogatnak a szankciókkal. A buborékon kívüli életemben egyesek ingerküszöbét persze már elérték a szankciók, különösen a benzinre vonatkozó megszorítások. De ezeket azok, akik a benzinárak változásával szembesülnek, baromságnak minősítik. Óvnak attól, hogy “mi isszuk meg a szankciók levét” – és a figyelmeztetések mellett a szokásos érvek hangzanak el. Hogy mindebben mi az igazság, nem én fogom itt eldönteni.
Térjünk vissza, mert hogy is felejthetnénk, a három évtizedes jugoszláviai-szerbiai tapasztalatokhoz.
