Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
hvg360: A zaporizzsjai erőműről néha közzétesznek műholdképeket, de volt egy olyan is, ami állítólag egy bombatámadás okozta, tátongó lyukat mutat az erőmű területén. Mennyire aggasztóak ezek a felvételek?
Pázmándi Tamás: A háború is aggasztó, az pedig, hogy az atomerőművek fegyveres konfliktusokkal összefüggésben kerülhetnek a hírekbe, megingatta az egész eddigi világképünket. A nukleáris szakma írott és íratlan szabályai szerint ilyen soha nem fordulhatott volna elő, ez túlmegy minden határon.
hvg360: A hírek szerint már egyik fél sem fogja vissza magát, az oroszok és ukránok is lőnek a zaporizzsjai erőmű közelében, és egymást vádolják a nukleáris biztonság felrúgásával. Nem gondolja, hogy politikai fegyver lett az erőmű?
P. T.: Mindkét fél tesz olyat, amit nem lenne szabad, de valójában nem tudjuk pontosan, hogy ki mit csinál, csak azt, hogy ki mint mond róla. Az egész átment egy kommunikációs háborúba, egymást vádolják azzal, ki mit tudna, vagy mit tervez tenni, hogy a másikat sarokba szorítsák. Ezzel akarnak szimpátiát kelteni, nemzetközi támogatókat szerezni.
hvg360: Kívülről mit látnak a szakemberek most? Honnan lehetne tudni, ha bekövetkezik a katasztrófa?
