Teljes a káosz az energiabeszerzéseknél, a kereskedők sokszor árajánlatot sem mernek adni a cégeknek

Az elmúlt néhány hónapban új kihívással szembesültek azok a hazai cégek, amelyek energiaszerződése idén jár le: már nemcsak az a gond, hogy iszonyatosan drága a gáz és az áram, hanem az is, hogy sok esetben képtelenek megkötni az új energiaszerződésüket, mert nem kapnak árajánlatot az energiakereskedő partnerektől.

Az energiapiacok az elmúlt hónapokban nemcsak meglódultak, de hullámvasútra is ültek. Egy napon belül akár 25-30 százalékkal is elmozdulhatnak az árak a tőzsdén, bármelyik irányba, így egy fix haszonkulccsal dolgozó kereskedő nemcsak nagyot kaszálhat, de óriásit is bukhat egy-egy üzleten, attól függően, hogy a kiadott árajánlathoz képest merre ugrott meg a piac. Az energiakereskedők ezért az utóbbi pár hónapban egyre bátortalanabbul adták ki az árajánlatokat a fogyasztóknak, egyre többször fordul elő, hogy egy bevásárolni kívánó cég hoppon marad, mert semmit sem talál a polcon.

0/18

Energiaszerződéseknél el kell választani egymástól az áram- és gázszerződéseket. Áram esetén a megállapodások többségében – legyenek egy- vagy többévesek – január elejétől december végéig élnek, gázszerződéseknél októbertől októberig terjed a lefedettségi időszak. A szerződések utolsó hetei már az átjelentésekről szólnak. A nagyon labilis gazdasági környezet miatt idén alapból kihívás szerződéseket kötni, de az év nyolcadik hónapja különösen furcsára sikerült ebből a szempontból.

Lapunknak tudomása van olyan közepes vállalkozásról, amely áramszerződése az év végén fut ki, így augusztusban megindította a következő évi villamos energia beszerzését. Ilyenkor három lehetősége van egy cégnek, kérhet újabb ajánlatot a jelenlegi szolgáltatótól, közvetlenül megkereshet egy energiakereskedőt, és kérhet tőle árajánlatot, bízva abban, hogy meg fogja érni neki az üzlet, vagy kérheti egy közvetítőcég segítségét is.

Túry Gergely

Utóbbi esetben először kell egy új ajánlat a jelenlegi szolgáltatótól, ez lesz a bázisár, a közvetítőnek ehhez képest kell megtakarítást elérnie az új szerződésnél: a spórolás után kapja a jutalékot. A bázisár ismeretében a közvetítő elindít egy tendert, amelyre energiakereskedőket hív meg. Versenyezteti őket, és a legkedvezőbb öt ajánlatot nyújtó kereskedő árait továbbítja a fogyasztó felé. Láttamozás után jön a következő kör, a már véglegesnek szánt ajánlatokkal. Ezeket a megrendelő vissza is dobhatja, de ha az egyik ár megtetszik neki, azonnal meg is kötheti a szerződést. Mindez online történik, és néhány óra leforgása alatt megvan.

A szóban forgó vállalkozás is közvetítői segítséget kért, de úgy, hogy a jelenlegi szolgáltatója már nem tudott új ajánlatot adni, tehát nem volt bázisár. A közvetítő attól még persze elindította a tendert, amelyre 18 kereskedő kapott meghívást – árajánlatot azonban egyikük sem adott. A bevásárlást el kellett napolni, a következő hetekben újrapróbálkozik a cég.

Ez teljesen általános jelenség

– válaszolta lapunknak egy vidéki energiabeszerző és -tanácsadócég ügyvezetője, amikor arról kérdeztük, hogy találkozott-e már a fentihez hasonlóval. Forrásunk arról beszélt, hogy most egyik napról a másikra változik, hogy ki mer ajánlatot adni, és persze óriásiak a differenciák a kiadott ajánlatok tartalmában is. "Egy vagy két éve még egy halom paramétert rögzítettünk a tenderekre meghívott kereskedőknek, hogy mi alapján kérjük az ajánlatot. Most gyakorlatilag odaküldjük az ügyfél fogyasztási adatait, és azt mondjuk, hogy adjanak egy ajánlatot. Ha bejött az ajánlat, akkor legalább meglett az az egy kereskedő, akivel lehet kommunikálni."

Hasonló élményekről számolt be lapunknak az InFend Energy Kft. ügyvezetője. Fazekas Endre azt mondta, augusztus végén náluk is jellemző volt, hogy több körben kellett lebonyolítani a tendereztetést. Ugyanakkor ő arról beszélt, náluk ajánlatok még voltak ugyan, de azok teljesen felborultak, mivel előfordult, hogy egy napon belül 25 százalékokat lengett ki a piac. "Az ajánlatok érvényességi ideje nagyon szűk lett.

Amit kaptunk délelőtt 11-kor, az délután már nem volt érvényes.

Van, hogy 15-30 perces, egy órás érvényességgel adják ki a szolgáltatók az áraikat, mert annyira likvid a piac. Régen egy árat 24-48 órán át is tudtak tartani, persze valamennyi felárral. Ma már képtelenség ilyen ajánlatokat kiadni."

Tanácsadó/tendereztető cégek mellett megkérdeztük az ország egyik meghatározó energiakereskedőjét, az Audaxot is. Fejes Tibor ügyvezető is úgy látja, nem egyedi eset, hogy egy megkeresésre nem ad valamelyik energiakereskedő ajánlatot. Szerinte az elmúlt 6-8 hónapban, de különösen júniustól "elképesztő szintű" a volatilitás. Mivel az egy évvel ezelőttihez képes 8-10-szeres az áremelkedés, egy ennek megfelelő, új szerződés akár a megrendelő vállalkozás működését is veszélyezteti, így ezt a kockázatot ebben a piaci környezetben szerinte nem szabad felvállalni egyik félnek sem. "Ez az egyik oka, amiért nem ad egy kereskedő árat, a másik, hogy nagy mennyiségben most nem is érhető el villamos energia a piacon" – felelte lapunk megkeresésére Fejes Tibor.

MTI / MTVA / Róka László

Bajban a kiskereskedők

Nemcsak a profitot és veszteséget dobáló árhullámzás jelent kockázatot a kereskedőknek, hanem az energiamennyiségek lekötése is, világított rá vidéki forrásunk. Hiszen, mivel a gáz ára hat-hétszerese a két évvel ezelőttinek, az az összeg is hat-hétszeresére nőtt, amit a kereskedőnek le kell kötnie, amikor ugyanazt a mennyiséget meg akarja venni a nagykereskedőtől. Ekkora tőkét pedig csak a legnagyobb kereskedővállalatok tudnak adni, melyek stabilabbak, akár nemzetközi színtéren is jelen vannak.

Régebben a tőkehiányt a kis kereskedőcégek még át tudták hidalni ügyes manőverezéssel. Ez úgy nézett ki, hogy amikor a kereskedő megkötötte a fogyasztóval az éves szerződését, nem feltétlenül vásárolta meg azonnal a teljes, kért energiamennyiséget, hanem akár hónapokat is kivárt, ha volt ideje a következő szerződés kezdetéig, hátha egy későbbi időpontban olcsóbban tudja lekötni a nagykereskedőnél a megrendelt mennyiséget, így pluszban tudott keresni az üzletén. Fazekas Endre szerint ennek most már vége van: már tavaly is bedőltek emiatt cégek, Londonban volt, hogy egy héten belül négy kereskedő is csődbe ment, de magyar áldozatai is voltak ennek a gyakorlatnak. Mivel a kis cégek már nem mernek ilyen manőverekbe belevágni, vidéki forrásunk szerint innentől a portfóliójuk jelentős részét elvesztik, és ha megint normalizálódnak az árak, megint meg kell küzdeniük a piacért – kérdés, hogy addig túlélnek-e.

A bizonytalanságok miatt ma már a fogyasztók is eleve a nagyobb kereskedőket keresik. Az InFend például, míg békeidőben 8-10 kereskedőt tendereztetett, addig ma már csak a 2-3-4 legnagyobbat hívja meg a versenyekre, mert ez az ügyfelek igénye, hiszen ezeknek sokkal kisebb esélye van csődbe menni, mint a kicsiknek.

Fix helyett tőzsdei ár

A kereskedők alapvetően kétféle szerződést kínálnak a fogyasztóknak, hosszú távú, fix áras vagy rövidebb távú, tőzsdei áras megállapodást. Az előbbinél legalább egy, de akár két-három évre szerződnek a megrendelővel, aki a szerződés hatályáig minden hónapban a kialkudott árnak és az adott havi fogyasztásának megfelelően fizet. Átalányban is fizethetnek a cégek, ilyenkor évi egyszeri mérőóra-leolvasás van, a tervezett fogyasztást nézik össze a ténylegessel, és kiállítanak egy elszámoló számlát. Ha valaki tőzsdei (úgynevezett spreades) árra szerződik, akkor az adott havi számlája a tárgyhónap elszámolását követően változhat, annak megfelelően, hogy a tőzsde felfelé ment vagy lefelé – ebben az esetben a kereskedő kvázi megmondja, hogy épp mekkora az árrése, amit az alap, tőzsdei árra pakolt, és ehhez igazodik az aktuális számla.

AFP / IGOR STEVANOVIC

Új fejlemény, hogy most a kereskedők az ajánlataikban a megrendelő méretétől függetlenül egyre inkább a spreades ár felé mennek el, mert akkor csak havi mennyiségeket kell lekötniük, ezt pedig még ilyen áraknál is meg tudják oldani. Békeidőben a tőzsdei árra szerződés csak az igazi nagyfogyasztókra volt jellemző, akik éves szinten 20-30 millió kilowattnyi áramot és több millió köbméter gázt emésztenek el. Ezek a vállalatok megállapodtak a kereskedőkkel, hogy bevállalják az esetleges árhullámzást, cserébe részesülnek a kereskedői árrésből.

"Aki sokat fogyaszt, annál egy forint meg ötven fillér is nagyon sokat számít" – mondta vidéki forrásunk. Nekik megérte együtt úszni a piaccal, magyarázta lapunknak már az InFend ügyvezetője: "vagy havi vagy negyedéves vagy féléves szerződéseket kötöttünk velük, attól függően, hogy láttunk-e egy völgyidőszakot közeledni a piacon".

Kisebb ügyfeleknél viszont egyáltalán nem volt jellemző a tőzsdei árra szerződés, és nem is ajánlották nekik, mert egyszerűen nem fogyasztottak annyit, hogy abból értelmezhető nyereség származhatott volna. Ezért kaptak inkább fix áras ajánlatokat 12-24-36 hónapra. Most, hogy a piac volatilitása miatt a fix árak kezdenek eltűnni, már a kisfogyasztók is tőzsdei árat kapnak. Az InFendnél például ma 10-ből 8 ajánlat tőzsdei, 2 fix – békeidőben pont a fordítottja volt a megoszlás. Időtartamot nézve a kisfogyasztóknál azért a pár hónapos szerződések, bár szaporodnak, még mindig nem olyan gyakoriak. Nekik továbbra is inkább az egyéves szerződéseket kínálják.

Az is új fejlemény, hogy most már az önkormányzatokat is elkezdték átterelni: a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság szeptember másodikától vezette be a fix árak mellett a tőzsdeiket is a földgázenergia esetében. Fazekas Endre szerint ez nehezíti az intézmények számára az éves költségvetés tervezését, azonban a megváltozott piaci helyzethez megkönnyíti az alkalmazkodást a közbeszerzések területén.

Kereskedői szempontból egyébként további indok a tőzsdei árak felé való elmozdulásra, hogy ha menet közben becsődöl egy ügyfél – mondani se kell, hogy ma már ez nagyon sok társaságnál egyre közelebbi veszély –, és megmarad, mondjuk, még fél évre lekötött energiája, amit már nem fog felhasználni, akkor, ha ügyes a kereskedő, tud menet közben új vevőt találni rá, de ha nem, akkor is ki kell fizetnie, így pedig óriási veszteséget könyvel el.

AFP / ANGELA WEISS

Intoleranciasávok

Az árak elszállása miatt kulcskérdéssé vált, hogy az előre leadott éves fogyasztási tervezet ne térjen el a tényleges fogyasztástól, magyarázta Fazekas Endre. Korábban ugyanis még nagylelkűek voltak toleranciasávok a szerződésekben, vagyis bizonyos szintig el lehetett térni az előre saccolt fogyasztástól pozitív és negatív irányban is. Ez békeidőben csak a nagyfogyasztóknál volt érdekes, a kicsiknél névleg 50-25 százalékig terjedt, gyakorlatilag azonban korlátlan volt, mert egyszerűen mindegy volt.

Most, energiaválságban már nagyon nem mindegy. Már csak 10-15 százalékos a toleranciasáv, és ha ennél nagyobb lesz a különbség, akkor több millió forintos kötbéreket kell fizetnie a fogyasztónak.

Régebben éves szinten nézték a tervezett és tényleges fogyasztás közti eltérést, most azonban ez is megváltozott, már ezt is havi szinten vizsgálják.

Újabban az is megváltozott, hogy milyen távra kínálják a hosszú távú szerződéseket a kereskedők. Említettük már, hogy régebben bevett gyakorlat volt, hogy nemcsak egy-, de két, akár három évre adtak papírt az ügyfélnek, akciós áron. Ezzel a megrendelő spórolt, a szolgáltató meg több évre megtartotta az ügyfelét – mindenki nyert. Az InFend ügyvezetője szerint idén még a háború kitörése után, március-áprilisban is volt néhány olyan hét a piacon, amikor a 24-36 hónapra szóló szerződéseknél továbbra is jobb árakat lehetett elérni, mint az egyéveseknél. Ez akkor fordult meg teljesen, amikor már látszott, hogy el fog húzódni a háború. Az InFend – és általában a tanácsadó szakma – ekkor döntött úgy, hogy a piac megnyugvásáig legfeljebb 12 hónapos szerződéseket javasol.

Az Audaxnál sincsenek most több évre szóló ajánlatok. Fejes Tibor lapunkkal közölte, hogy később vissza akarják ezeket hozni, de minden attól függ, hogy elérhető-e a piacon nem csak a 2023-as, hanem a későbbi időszakra is vonatkozó ajánlat. "Jelenleg nem hogy későbbi időszakra, hanem 2023-ra is csak ritkán, nagyon drágán és rendkívül limitált mennyiségben lehet áramot vásárolni a nagyker piacokon és a tőzsdéken, így most örülünk, ha 2023-ra tudunk ajánlatot adni" – közölte lapunkkal az Audax ügyvezetője.

A toleranciasávok és az időtartamok beszűkülése mellett a kifizetések is megváltoznak. A 18-ból nulla árajánlatot kapott cég vezetője lapunknak azt mondta, hogy a tendereztető eleve közölte, csak euróban tud már árat kérni nekik, forintban nem. Ennek minden bizonnyal az utóbbi hónapokban szintén nagyon hektikussá vált euró-forint árfolyam az oka. Igaz, a korábbi szerződésekben is volt mindig olyan bekezdés, mely szerint bizonyos euróárfolyamnál módosíthatnak az áron, de akkor még nem voltak ilyen ingadozások, és erre sohasem volt szükség. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy ez a változás nem általános, legalábbis tanácsadó forrásaink ilyesmivel még nem találkoztak, bár könnyen elképzelhetőnek tartják, hogy ez bevett gyakorlattá válik.

AFP / ADRIEN FILLON

Ursulára várva

A beszerzési vesszőfutás különösen augusztus második felében durvult el, aztán, a hónap utolsó pár napjában jött egy kis enyhülés, miután híre ment, hogy az Európai Unió közös ársapkákat fontolgat a gázra és az áramra. Ettől minden bizonnyal nem függetlenül Oroszország közölte, hogy újabb technikai problémát fedezett fel az Északi Áramlat 1-en, így mégsem indítja újra a csövön a tervezettnek megfelelően a gázszállítást. A két, egymásnak feszülő erő ezúttal is alaposan megrángatta az árakat.

"Ha lesznek olyan intézkedések, amitől megnyugszanak a piacok, az legalább rövid távon megoldás lenne, és arra jó lenne, hogy azok a fogyasztók, akiknek még nincs meg a következő szerződése, viszonylag jó áron meg tudnák kötni a következőt" – mondta Fazekas. Az ár jósága persze tényleg viszonylagos: két éve még nettó 80 forint volt egy köbméter gáz tőzsdei ára, ez ma nagyjából 1500 forint. Áramnál 25-30 forint helyett 350-ért mérik a kilowattórát.

Oroszország a gázzal zsarol, mire készülhet most Európa?

Moszkva határozatlan időre felfüggesztette a gázszállításokat az Oroszországot Németországgal közvetlenül összekötő Északi Áramlat gázvezetéken - egész pontosan a szállításokat nem indította újra egy tervezett karbantartási leállás után. Ez egyébként nem volt teljesen váratlan, Európában már a tervezett leállítás előtt nagy valószínűségű forgatókönyvként tekintettek a vezeték tartós leállítására.

Az mindenesetre az európai fogyasztók számára biztató, hogy pénteken az EU energiaminiszterei Brüsszelben már tanácskozni fognak a gáz és az áram lehetséges, uniós ársapkájáról, illetve a jelen helyzetben nagy profitot termelő áramszolgáltatók különadójáról. Ursula von der Leyen szerdán mutatta be az általa vezetett Európai Bizottság javaslatcsomagját, amelytől azt remélik, hogy alacsonyabb ár, de legalább megnyugvás jöhet a piacokon.

Itt a bejelentés: az áramfogyasztás szabályozását és az energiacégek extraprofitjának lenyesését javasolja Brüsszel

Sosem volt fontosabb Magyarországon az érthető és pontos tájékoztatás az Európai Unióról, mint most. Az EUrologus brüsszeli újságíró csapatának célja, hogy az Európai Unióval kapcsolatos hírekről és eseményekről közérthetően, pontosan és ha kell, kritikusan számoljon be, illetve elemzéseivel segítse az olvasót a tájékozódásban.

Ha azonban elbuknak a tervek, az akár azt is eredményezheti, hogy az egyre vaskosabb számlák érkeztével közfelháborodás zúdul az uniós polgároktól a vezetők nyakába, és afelé szorítja őket, hogy töröljék el az Oroszországot sújtó szankciókat a gázszállítás normalizálásáért cserébe. Ennek korai példája volt a hétvégi, prágai tüntetés, ahol 70 ezer ember demonstrált azért, hogy a kormány álljon a semleges oldalra az orosz–ukrán háborúban, és kössön rezsimentő szerződést a Gazprommal.

Az oroszok pedig a héten már azt közölték, hogy csak akkor indítják újra az Északi Áramlat 1-et, ha az EU eltörli a háborús büntetéseket. Ezt mondjuk inkább kétségbeesett lépéskén lehet értelmezni, főleg, miután egy belsős orosz kormányzati anyag alapján a Bloomberg megírta, hogy a Kreml tízéves recesszióra számít a szankciók miatt, az Európába irányuló gázkereskedelem teljes leállítása pedig a számításaik szerint évi 400 milliárd rubel, vagyis 6,6 milliárd dollár kieső adóbevételt jelenthet az orosz költségvetésnek, amit az új exportpiacok középtávon sem lesznek képesek kompenzálni.