A HVG főszerkesztője: Nem elégszünk meg a legkönnyebb megoldással, és senkitől meg nem riadunk

A HVG szabadságának tükre a címlapja. Amióta Horváth Zoltán kollégánk megalkotta a műfajt, betartjuk a közösen alkotott, Kőhalmi Zoltán által felügyelt íratlan szabályainkat.

• Nem elégszünk meg a legkönnyebb megoldással.
• Névvel nem viccelünk.
• Semmiért sem lelkesedünk fenntartások és fanyar humor nélkül.
• És senkitől meg nem riadunk.

Nézzék vissza honlapunkon az elmúlt évek terméseit, és érteni fogják, miről írok. És azt is érteni fogják, miért tett meg a hatalom mindent, hogy a hirdetőoszlopokon már ne jelenhessen meg a legfrissebb szám első oldala.

Ezen a hétfőn is követtük a szabályainkat, amikor a címlapunkat terveztük: a legfontosabb heti fejleményre koncentráltunk, tabuk nélkül. Miközben az érdemi vitát elkerülve a kormánypárt olyan törvényt indított útjára, amely önkényes alapon elnémíthat minden kritikus hangot, mi Lánczi Tamást próbáltuk helyére tenni.

Ilyenkor mindig különböző kreatív megoldások versengenek egymással. Az egyik opció az volt, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke paragrafusjellel láncfűrészeljen a címlapon. Egy másikon spicliként nézett látcsőbe az „átlát hatóság” fura ura. De választhattuk volna azt is, ahogy TEK-esek gyűrik le a gyalogátkelőnél zöldet jelző figurát.

A HVG e heti címlapjának variációi, még mind vázlat

HVG

Mi végül az Andrássy út 60.-at választottuk. Ezt a múzeumot gründolta egykoron a Fidesz, hogy összemosva a XX. század totalitárius eszményeit, saját politikai riválisait vádolja meg erőszakkal.

A kör bezárult. Orbán Viktor az „átláthatósági” törvénnyel visszahívta az oroszokat Magyarországra.

Amennyiben a törvényt elfogadják – és illúzióink nincsenek efelől –, ellentmondó, minden bizonnyal alkotmányellenes jogszabály alapján hozhatja majd meg átláthatatlan döntéseit a kormány. Jogkövető állampolgárokként próbálnánk megfelelni a hatályos törvényeknek, de ennek az értelmetlen jogszabálynak nem lehet.

Amihez igazodni tudunk, azok az újságírói szakma szabályai és a HVG évtizedek alatt kiérlelt meggyőződései. Régi vágású kiadóvállalat vagyunk, a szavak értékében hiszünk, abban is, hogy azokért fizetni kell. A bevételeink átláthatók, előfizetésekből és hirdetésekből származnak, és alkalomadtán együtt dolgozunk európai szerkesztőségekkel, hogy hazánk kettős támaszát mi is erősítsük: a szuverén magyar államot és a kontinensnek páratlan békét és prosperitást hozó európai integrációt. Számunkra ezek a szavak jelentenek valamit, mi nem dobálódzunk fogalmakkal.

A fenntarthatóság és a függetlenség a szakmánkban szinonimák: az tud szabadon és felelősen írni, aki biztos abban, hogy a jövőben is itt lesz.

A HVG e heti címlapja

HVG

Aki tudja, hogy holnapután is vállalnia kell az állításokat, amelyeket nyilvánosságra hozott, és aki tudja, ha lelkiismeretesen végezte a munkáját, két év múlva is lesz megélhetése, bármilyen következménye lett is a cikkének. A politikai térben az új törvényt egyetlen szempontból vizsgálják, és ez 2026. A pártok számára ez egyenértékű a végső összecsapással, a HVG számára viszont csak egy évszám. Jövőre is fogunk csinálni 50 kiadást és egy duplaszámot karácsonyra. Összesen 51 címlapot. Lesz belőle egy a választások előtt, és egy utána, a győztessel. Ha majd odaérünk, megcsináljuk, bárkit kell is címlapra rakni.

A nevével nem fogunk viccelni, fanyar humorral kommentáljuk majd a sikerét.

A HVG ajánlata olvasóinak az átlátható szerkesztés és az átlátható üzleti modell. Ezen a héten kicsivel többet kellett magunkkal foglalkoznunk, mint kényelmes, elnézést érte. Fókuszban rovatunk mutatja be az elnémítást célzó törvényt és a politikai közeget, amiben megszületett, a Szellem pedig azt, milyen volt a szamizdatok világa. A lap végén Munk Veronika véleménycikkével fejezzük ki szolidaritásunkat a kormány által fenyegetett minden szerkesztőséggel. De közte majdnem száz oldalon kínáljuk azt, amihez értünk: Magyarország és a világ értelmezését, a gazdasági folyamatok bemutatását helikopternézetből és szemmagasságból. A Szellem rovat elgondolkodtat, az Életmód igyekszik gyógyírt kínálni, míg Portrénk szereplője példát mutat. Business as usual.

Folyt. köv.