Szétszedik a HUN-REN kutatóhálózatot: négy központ az ELTE-hez kerül
Még kérdés, hogy az intézetek által használt akadémiai ingatlanegyüttes is átkerül-e.
A világ legrangosabb műtárgyvásárán, a maastrichti TEFAF-on idén tavasszal Gustav Klimt száz éven át lappangó festményének felbukkanása aratta a legnagyobb figyelmet. A bécsi és New York-i székhelyű Wienerroither & Kohlbacher Galéria által 15 millió euróért kínált műről a The New York Timestól a CNN-ig tálalt sztoriból azonban egyetlen fontos részlet kimaradt:
több jel mutat arra, hogy a kép nem Bécsben, hanem Budapesten bukkant fel.
Molnos Péter neves művészettörténész a Facebook-posztjában azt vetette fel, hogy „az alkotás szinte bizonyos, hogy Magyarországról került Ausztriába”. És ami még fontosabb: a törvények betartása esetén nem hagyhatta volna el az országot.
De nézzük sorjában az eseményeket. A Klimt szecessziós korszaka előtt készült Afrikai herceg című festmény eredeti tulajdonosa Ernestine Klein volt, aki a festő halála után öt évvel a bécsi Kende aukciósházban vásárolta meg a művet. Bármennyire szokatlan is annak témája, és megfestésének módja, az eredetiségéhez nem fért kétség, hiszen 1928-ban szerepelt a festő bécsi emlékkiállításán, és a katalógusában is megjelent.
A Klein házaspár annyira rajongott Klimtért, hogy megvette a festő villáját, és ott rendezte be az otthonát. Az Anschluss után a zsidóüldözés elől Kleinék azonnal elhagyták Ausztriát, és Monacóban telepedtek le. 1938-tól nem volt követhető a kép sorsa.
A nemzetközi sajtóban megjelent cikkek szerint a Klein házaspár nem azonnal ment Monacóba; Pozsonyban, Budapesten, Párizsban és Nizzában is megfordultak, miközben eladogatták értékeik egy részét. Nem tudni, hogy a Klimt-képtől mikor, hol és milyen körülmények között váltak meg, ez megtörténhetett Bécsben, de Budapesten is. Annyi bizonyos, hogy eltűnt száz évre.
