„Ki vette észre itthon húsz éve, hogy a diktatúra előszobájában vagyunk?”

Mi mindent szimbolizálnak az új regény címében szereplő szavak: Cirkusz, mozi, ringlispíl?

Ezek a kifejezések elválaszthatatlanok egymástól, egységet képeznek. Engem mindig az izgat, és azért írok regényt, hogy lássam és megmutassam, milyen a jelenünk. Az egész világon, de különösen ezen a kelet-közép-európai tájon, és főleg Magyarországon nem vesszük tudomásul az idő rohanását és körforgását. Azt, hogy miként mutatkoznak meg a múlt hordalékai a jelenben, és hogy ez a mai jelen mit hoz a jövő számára. Ezt az egészet felfoghatjuk egy nagy világcirkusznak.

Tekinthetjük a közegünket olyan cirkusznak, ahol félni kell a bohóctól?

A bohóc általában tréfás szokott lenni, néha kicsit ijesztő. A könyv címlapján a Ferenczy Károly festménye nyomán látható bohóc se nem viccel, se nem félelmetes. A mindenen átütő tekintete nagyon messzire, az élet mélyrétegeibe hatol, vissza a távoli múltba meg a sejthető jövőbe. Átlátja a cirkuszt, amiben élünk. A második szó, a mozi a nagy művészet szimbolikája. A régi filmek a múltat jelenítik meg számunkra, hiszen ma már a XX. század második fele is régmúlt. A ringlispíl pedig a körforgást jelképezi. A Városligetben a cirkuszművészet mellett egykoron ott volt a körhinta, papírmasé meg porcelánfigurákkal, lovakkal, hintókkal, és ennek szerepe is van a regényben, ami nemcsak a korszakok ismétlődését mutatja, hanem az emberi sorsok egyberétegződését is, álmokban, sejtésekben.

Milyen ismétlődéseket fedezett fel a történelemben ön, aki 1930-ban született?