Az ukrajnai háború miatt kileng a mutató az orosz-német barát-ellenség felismerő rendszerben
Az Ukrajna elleni orosz agresszió Németországot is eddig követett politikája gyökeres átgondolására késztette. Ez már csak azért sem egyszerű, mert a két ország sorsa mindig is szorosan kötődött egymáshoz.
A német–orosz kapcsolatok XX. századi története a baráti-rokoni viszonytól az ellenségeskedésen és háborún át az érdekközösségig és jó, mondhatni időnként baráti viszonyig mindent megjárt. S hogy most miként folytatódik, azt a múltra s az adott történelmi pillanatok főszereplőire vetett pillantás is segíthet megérteni.
Az első világháborút megelőzően, a felszínen legalábbis, minden rendben volt. Élénk gazdasági kapcsolatok voltak a két ország között, Oroszország többnyire nyersanyagokat szállított német gépekért cserébe. A jó viszonyban az is közrejátszott, hogy a két uralkodó, II. Vilmos német császár és II. Miklós orosz cár rokonok, Viktória angol királynő unokái, vagyis unokatestvérek voltak. Korabeli filmfelvételek tanúsága szerint egy évvel a háború kitörése előtt még együtt kocsikáztak Berlin utcáin.
Hogy aztán egy évvel később egymásra támadjanak, annak ellenére, hogy ők maguk – a korabeli leveleik szerint – nem akarták a háborút.
„Kérlek, tartsd vissza szövetségeseidet!”
– írta, ahogy egymást szólították, Nicky, vagyis Miklós cár Willynek, vagyis Vilmos császárnak. De egyikükben sem volt elég erő akkor már a mindenáron háborút akaró saját és szövetséges hadvezéreik megfékezésére.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.