Van abban valami romantikus, hogy a szabad magyar sajtó felháborodott azon, hogy Orbán Viktor állítólag azt mondta, „határozottan nem akar” az EU tagja lenni, majd megnyugodtunk, amikor kijavították arra, hogy „számára személyesen fájdalmas” a tagság. Mintha meglepődnénk azon, hogy kibújik a szög a zsákból.
A miniszterelnök a nemzeti kádernevelde MCC szervezésében beszélgetett külföldi, köztük amerikai és lengyel újságírókkal. A szívélyes találkozás olyan lett, mint egy tökéletes randi: mindkét félnek megvolt az elképzelése a másikról, az pedig ennek rendesen meg is felelt. Orbánnak megvolt az elképzelése arról, hogy milyen újságírókkal méltóztatik beszélgetni, és ők milyen kérdéseket fognak feltenni, hogy ő el tudja mondani a vízióit. Az újságírók akartak hallani egy bölcs vezetőt, aki felrajzol egy, a saját elveik szerint tökéletes világképet. Mindenki elégedetten állt fel az asztaltól.
A legmeredekebb mondatot kivették a cikkből, amelyikben Orbán azt mondta, nem maradna az Európai Unióban
Már csak olyan verziója érhető el az Orbán Viktorral készült háttérbeszélgetésről készült cikknek az American Conservative oldalon, amelyben a miniszterelnök nem mondja azt, hogy nem akar az EU tagja lenni. Someone asked the prime minister if he wanted Hungary to stay in the EU. "Definitely not!"
Orbánt külső szemmel könnyű zseninek látni, és egy tárgyalóterem hosszú asztalának közepén, barátok közt vélhetően még rá is tud tenni egy lapáttal. Az újságírók nem is akarják látni, hogyan megy szembe minden elvvel, amit egyébként ők is vallanak demokráciáról, nyugatiságról és gazdasági fejlődésről. Ahogy G. Fodor Gábor írta, Orbán Viktor egy hegy, ő már nem beszélget mivelünk, akik közül kiemelkedett, cserébe remek turistalátványosság lelkes (szélső)jobboldaliaknak.
Hogy mindig is hegy volt-e, vagy az elmúlt másfél évtized tette azzá, talán részletkérdés. Ami fontos, hogy a hegy nem törődik azzal, mi van alatta.
