Az Orbán-szabály: A kalauzhal története a jóságos fehér cápáról

„Egy közösségnek vezetőre van szüksége, akiben bízhat, akire felnézhet, akit követni tud, aki értelmezi számára a világot” – hangzik el a tételmondat Az Orbán-szabály legelején.

G. Fodor Gábor az egyike azoknak a kalauzhalaknak, akik a gyilkos fehér cápa mellett úszkálva a konccal tömik magukat, és folyamatosan tisztítják, fényezgetik gazdájukat. Asztalközösségben él a fehér cápával. Jó neki, hogy a legnagyobb ragadozó árnyékában védelmet élvez. Sőt, a többi kis kalauzhallal együtt értelmet nyer a léte, mintha valami számottevő halmazt képezne az óceánban, pedig semmivel se tesz hozzá többet az ökoszisztémához, mint egy csikóhal, amely legalább aranyos. A kalauzhalnak szüksége van valakire, akiben bízhat, akire felnézhet, akit követni tud, aki értelmezi számára a világot. Az Orbán-szabály egy kalauzhal önvallomása, egy könyv, amely faroktól kopoltyúfedőig a cápába vetett bizalmat ecseteli a célközönségnek: a többi kalauzhalnak.