Jó lenne valamit mondani az időjárásról mindenekelőtt. Visszatér a tél állítólag, bár ennek sok nyomát egyelőre nem látni, meg hát a visszatérés is erősen kérdéses, hiszen eleve itt se volt rendesen. Ebből sok okosság nem fog kisülni, pedig milyen jó lenne hő- és hideghullámokról, ciklonokról, csapadékról, ködről beszélni. Mert ha nem ezekről, akkor miről?
A valóság jelen állás szerint meglehetősen nyomorult állapotban van. Mintha a világ irányítása hirtelen egy nagycsoportos kezébe került volna, és neki most éppen durcizni támadt kedve.
Ha van isten, akkor ő alighanem ez a sértődött óvodás. Senki sem mondta tudtunkkal, hogy a világ ura egynemű és változatlan tudatú entitás volna. Ellenkezőleg, sokkal könnyebb őt egy alakváltó, képlékeny állagú létezőként felfogni – ez a történelem megannyi abszurd fordulatára is némi magyarázatot adhat. Most tehát épp egy kurvára rosszkedvű ötévessel van dolgunk, aki egyetlen örömét a többi gyerek játékának a szétbarmolásában leli. Kész szerencse, hogy nem hiszünk a létezésében. Habár elég sok jelét látjuk idiotisztikus uralmának, mindjárt fel is sorolunk néhányat.