Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A fronthoz közeledve, Ukrajna keleti felében egyre nyilvánvalóbbak a már több mint egy éve tartó háború jelei. Míg Kijevben az embernek emlékeztetnie kell magát, hogy az invázió korántsem ért véget, az onnan 450 kilométerre fekvő Harkiv felé a hidaknál, a településekre bevezető utakon és a fontosabb csomópontokban géppisztolyos katonák ellenőrzik a járműveket és utasaikat.
A fák alatt fedezékbe húzódott harckocsik várakoznak, betonelemekből épített lőállások kínálnak védelmet, ha az ellenség újra próbálkozna.
Rakétatámadás érte Harkiv főterét
A téren található kormányzati intézmények lehettek a csapás célpontjai.
A háború kézzelfogható, mégis megszokják azok, akik egy éve benne élnek.
Az orosz határhoz legközelebb eső ukrán nagyváros, Harkiv lakói nyugalomnak nevezik azt, hogyha csak 3-4 naponta éri orosz drón- és rakétatámadás az egykor másfél milliós települést. Vasárnap délelőtt a légvédelmi szirénák, majd egy becsapódás hangja emlékeztette a lakókat, hogy ugyan tavaly májusban visszavonultak az orosz ostromlók a város pereméről, az ukránok szeptemberi ellentámadása pedig lőtávolon kívül kergette a tüzérségüket, a támadók azonban még nem adták fel céljukat. Bár minden becsapódás fokozza a bizonytalanságot, a stresszt, közvetlen reakciót már alig vált ki.
