Hasbeszélő
Ez a hvg360 gasztrosorozatának újabb darabja. Minden megjelent rész itt található meg. | Az úgy volt, hogy hét közepén, távol mindenféle turistacsapástól, egyáltalán nem trendi helyen éppen csak megcsíptünk dél tájban foglalás nélkül egy szabad asztalt, és ahhoz is fel kellett tornázni magunkat a padlástérben kialakított, kissé félhomályos galériára. Fene se gondolta volna, hogy a Zöld Kapu ennyire bevonzza a nagyétkű népeket, akik a déli harangszóra is képesek brutális adagokat eltüntetni. Mi nem tartoztunk közéjük, pedig majdhogy éhgyomorra mentünk. Ez utóbbi direkt volt, mert derengett néhány évvel ez előttről, hogy itt a degeszre evés a módi. De vagy az adagok nőttek tovább, vagy a mi kapacitásunk csökkent a kor előrehaladtával.
Az igazság az, hogy a cidris tavaszban amúgy tényleg vágytunk egy kis óbudai hangulattal spékelt húzósabb kajálásra. Úgy is, hogy tudtuk, a Zöld Kapu echte óbudai muskátlis udvaráról a felelőtlen áprilisi időjárás-felelős miatt le kell majd mondanunk. Echte? Sokan hiszik, hogy tán Krúdy is járhatott ide a Korona térről, mert az illúzió tökéletes. Sárgára vakolt, földszintes ház – egy panelházsorral átellenben – zöldre mázolt kapuval, zsalugáterekkel, a jellegzetes szemes háztetővel hitelesíti magát. Odabent a földszinten pecsétes téglákkal rakott söntéspult, itt s az emeleten is hosszú fapados, persze, hogy – erősen kifakult – kockás abroszos asztalok, zöld mázas cserép fűszertartók, fonott kosárban a – közértes – kenyér, a falakon az elvárt relikviák a városrész kiskocsma múltjáról tanúskodva. Szóval, ahogy körülnézünk, nehéz elhinni, hogy ez egy nem „mindig is volt” hely, hanem a 90’-es évek végén találták ki.

Kockásterítős, óbudai
hvg.hu