Apraxin Júlia grófnőt talán helyénvalóbb volna európai fura szerzetnek nevezni, mint budapestinek, hiszen azon három év alatt, amíg ő itt élt, a várost még nem is így hívták, és utána már Franciaországban kereste a szerencséjét, majd Spanyolországban telepedett le. Mégis, a budai magyar nyelvű sajtót és részben a budai magyar nyelvű színjátszást is ő teremtette meg, ezért talán megengedhetünk neki némi budapestiséget, annak ellenére, hogy életének csak egy igen kis részét töltötte ebben a városban.
Budapesti fura szerzetek |
A hvg360 sorozatában olyan embereket kerestünk, akik valamilyen módon kilógtak a maguk korszakának normái közül. Korhelyek, krakélerek, hazárdőrök, csodabogarak, lesz köztük nagyszívű svindler, gépészmérnökből lett slágergyáros, rabszolgából lett honvéd, a magyar kaméliás hölgy, a fogház kulcsát részegen elhagyó államfogoly, de bizonyos szempontból köztük a helye Deák Ferencnek is, aki egészen egyedi módon fektette be az örökségét. Az eddig megjelent cikkeket ide kattintva olvashatja el. |
Apraxin Júlia, vagyis pontosabban Julia Alexandrovna Apraxina 1830 októberében született Bécsben, egy ottani orosz diplomata, gróf Alexandr Petrovics Apraxin ezredes és Jelena Nyikolajevna Bezobrazova gyermekeként. Még egészen kicsi volt, amikor a szülei elváltak, apját, Apraxin ezredest az orosz források brutális dúvadként írják le, aki a birtokán élő nőket a szó minden értelmében a tulajdonaként kezelte, így gyakran ragadott el házas asszonyokat is férjüktől, hajadon lányokat is a szüleiktől. Emellett a Bécsben őt szolgáló francia személyzettől sem sajnálta a botot, ha neki nem tetsző dolgot cselekedtek. Apraxin grófot végül ezért éri idő előtt a halál is, a saját jobbágyai gyújtják rá a házát, de ekkorra már nem része sem gyermekei, sem volt felesége életének.

A gyermek Apraxin Júlia Ferdinand Georg Waldmüller festményén
Wikipedia
A frissen elvált Jelena asszony ugyanis egy kedves, közeli ismerősével köti össze az életét, gróf cseklészi Esterházy Józseffel, akivel csakhamar Bécsből a Pozsony melletti családi birtokra is költöznek, természetesen a kis Júliát is viszik magukkal. Vannak akik azzal magyarázzák a későbbi színésznőben megfigyelhető lángoló hazaszeretetet, hogy a valódi édesapja nem is Apraxin ezredes, hanem Esterházy gróf volt, ugyanakkor erre semmiféle bizonyítékunk nincsen. Ami pedig a lángoló hazafiságot illeti, annak csíráit valószínűleg nem nevelőapja plántálta belé, hiszen fennmaradt levelezésükben a korabeli arisztokrácia szokásainak megfelelően a franciát használják, Júliának valójában ez tekinthető az anyanyelvének, olyannyira ezt használja, illetve a németet, hogy arra sincs bizonyítékunk, hogy egyáltalán tudott-e oroszul.