Hasbeszélő: Kockás abroszos fogadóérzés új idők új stílusában Szadán
5 perc
2023.07.07. 17:45
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Szadán voltunk.
Ültünk a kocsiban a Rózsadomb tetején, barátnőnk bepötyögte a címet, majd közölte: 34 perc, a belvárosba sem érünk le sokkal hamarabb, pláne, mire valahol megcsípünk egy parkolóhelyet. Megyünk? Mentünk. Szadára,
A Szűcs Fogadójába.
Az igazsághoz hozzátartozik, már vagy két hónapja szóba került, mikor aranygaluska-függő társunknak ajánlották, ha igazán jót akar, akkor szenvedélye tárgyát itt, a budapesti agglomerációban, Gödöllő szomszédságában leli legfőképp. Ő pont nem volt velünk, de gondoltuk, meglepjük házhozszállítással.
Útközben volt alkalom képzelgésre, milyen is lehet ez a fogadó. Afféle régi csárdaépület az út mentén, kerekes kúttal, muskátlis ablakokkal, tornáccal, árnyas kerttel, odabent a fagerendás mennyezet alatt pecsétes téglákból rakott, kármentős pulttal, a dédi csetreszeivel, a gazdaasszony főztjével, ígéretes, emberes étkek konyhából kikúszó stichjével? Majdnem…