„Fontos volt, hogy kimentsük az állami iskolából a gyereket, nem olcsójánoskodtunk"

„Mi olyan havi 64 ezerről indultunk, a végén már 74 ezret fizettünk az egyik Waldorf-iskolában, nyáron is. Lehet, hogy voltak, akik szociális alapon kevesebbet fizettek, de mi nem próbálkoztunk ilyennel. Ki akartuk menteni a gyereket az állami általános iskolából, ahol nagyon nem volt a helyén, és nem akartunk olcsójánoskodni. Úgy gondoltuk, két fizetésből ezt tudjuk finanszírozni, és örültünk, hogy egyáltalán felvették" – mondta a hvg360-nak egy névtelenséget kérő szülő. (Ők több iskolába jelentkeztek, ahol hasonló tételeket kértek tőlük.)

Persze a szerződéskötésért elkértek egy 100 ezer körüli összeget, és művészeti oktatásra is be kellett fizetni minden évben 25-30 ezer körül. Ez nem egyedi, más típusú iskoláknál is találkoztunk „egyéb" költségekkel. Az éves emeléseket diszkréten intézte az iskola: minden szülőnek levelet küldtek, amelyben írtak a nehézségekről, és egy minimum 5 százalékos díjemelést ajánlottak. „Mi mindig az ajánlott összeggel emeltük, de sosem volt téma, hogy ki mennyit adott. Ha első körben nem gyűlt össze elég pénz, akkor küldtek egy újabb levelet, hogy még mennyi hiányzik, és mindenki kicsit rátett."

A gyerek eleinte nehezen találta meg a helyét, hiszen az első éveket nem ilyen iskolatípusban kezdte.

„Ott nem működött az alibizés, mint a közoktatásban, hogy elég egy kegyelemkettes is, a jó tanulók elviszik a hátukon az osztályt, a többi meg valahogy elballag a végén. Tényleg arra voltak kíváncsiak, hogy mit tud, és addig íratták a dolgozatot, amíg jó nem lett. Azt várták, hogy bontakozzon ki, vegyen részt az órákon. A diákok is nehezen fogadták be, hiszen a többség együtt indult, pontosan tudták a szabályokat, és nem volt idegen terep számukra a kézműves foglalkozás sem."