Szeretettel Erdélyből: Az élvezetre és a táj varázsára épít üzletet egy kolozsvári bringás vállalkozás

„Nyár van, izzadok a napsugárban” – parafrazálhatnánk a slágert. Aki kívülről nézi, az minden bizonnyal így látja a biciklizést. Én legalábbis majd meghaltam, amikor egy szilágybagosi Látó-táborban meg kellett tennem néhány kilométert.

Ugyanakkor a jelenség mégiscsak érdekes, és egyre inkább terjed. Tyukodi Szabolcs, a TransyBike tulajdonosa úgy emlékszik, amikor a kétezres évek elején egyetemista volt Kolozsváron, a fél kezén meg tudta számolni, hányan bringáztak ki valamerre. Most, amikor Kolozsvár élen jár Romániában a biciklisávok terén – noha ideálisnak éppenséggel nem nevezhető a helyzet –, már valóságos rajok kerekeznek hétvégén vagy nyáron.

A biciklitúrák mások, mint az autós kirándulások: személyesebbek. „Más a szaguk” – mondja Tyuki, és elmeséli, hogyan köszönnek rájuk a helyiek, hogyan állnak meg velük beszélgetni, hogyan hívják meg ebédelni őket. „Izzadsz valóban, de ettől az erőfeszítéstől már a tied is lesz a táj” – teszi hozzá, és látszik a szemén, hogy órákig tudna mesélni.

zCast: A dánok a jövőbe tekernek, nekünk még pótkerék kell

Koppenhága a Magyar Kerékpárosklub elnöke szerint is biciklisparadicsom. De mi kellett ahhoz, hogy azzá váljon? Mi inspirálta a változást Dániában, és vajon mi is hajlandóak lennénk-e nyeregbe pattanni, ha a feltételek adottak lennének? Fenntarthatósági podcastunk legfrissebb epizódjában Cecilie Kiilerich dán mobilitási szakértő és Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub vezetője értékelte a két ország és fővárosainak kerékpáros kultúráját és vont le tanulságokat a jövőre nézve.