Kovách Imre: Egyre többen igénylik, hogy ne szóljanak bele a dolgaikba
16 perc
2023.11.14. 04:30
A politika iránt érdeklődő bejövő generáció kialakult ellenségképpel rendelkezik, és ez a Fidesz – mondta a hvg360-nak adott interjúban Kovách Imre szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont osztályvezető professzora, az MTA levelező tagja. Az elmúlt egy évben „hirtelen sokasággal" tűntek fel olyan kis szellemi körök, amelyek mást akarnak. De mire juthatnak egy olyan rendszerben, amely lényegéből fakadóan nem fogadja el az autonómiákat? Mit tart a cselekvést nem vállalók hisztijének? A Kovách Imrével készült interjú a társadalmi törésvonalakról és a lehetséges jövőről szóló cikksorozatunk második része.
hvg360: Hány törésvonalat lát a társadalomban, és mi változott 2010 után?
Kovách Imre: A végével kezdem, mert az egyszerűbb: semmi. A 2010 előtti időszakra vonatkozóan viszonylag jól dokumentált, hogyan változott a Fidesz vezetőinek szellemi útja a vereségtől a győzelemig. Fontos váltás volt, hogy a polgárosodás program helyett a „kádári kisembert” találták meg, vagyis azokat az egzisztenciákat, akik a többséget adják egy választáson. Felismerték ennek a tömegnek a társadalmi jellemzőit és a változásra való képességük, hajlamuk korlátait.
A nem túl jól sikerült rendszerváltás nagy tömegeket hagyott nagyon rossz társadalmi állapotban, vagy legalábbis olyanban, ami megnövelte a stabilitás iránti igényt. 2010-ben a változási, később pedig egyre inkább a stabilitási igény döntött el választásokat. Ez mind a mai napi így van. Bármilyen furcsa, de a Fidesz bevezetett egy működtethető rendszert egy olyan világban, ami a káosz elég erős érzetével záródott. A Fidesz irányváltását jól leírja G. Fodor Gábor könyve, az Orbán szabály, amelyből kiderült az is, hogy a polgárosodás mint társadalmi program, politikai termék volt, semmi más.
A Fidesszel ellentétben a másik politikai oldal nem találta meg ezt a tömeget, szlogenek szintjén sem, pedig a szocialistáknak ott volt a bázisa, csak szép lassan elolvadt.
A választás után egyébként Orbán dönthetett volna a polgárosodás mellett is, de nem tette. Mást dobott be, és abból nem lehetett más, mint az autoriter hatalom folytatása. Az pedig egy olyan spirál, amiből, ha ki akarnának szállni, akkor sem lehet.
hvg360: A két politikai oldal, illetve a társadalom két oldala között lévő szakadék mélyült, vagy csak annyival hangosabb lett a propaganda, hogy emiatt érződik nagyobbnak?
K. I.: Ezt kétféleképpen is meg lehet ítélni: az egyik, hogy a hagyományos társadalmi mutatók és jelzőszámok szerint mi a helyzet, a másik, hogy a diskurzusokban ez hogy csapódik le. Egyre inkább elválik az, amit az emberek gondolnak a saját társadalmi helyzetükről attól, amit a pártok támogatásáról mérnek.
Én nem azt a kifejezést használnám az általunk valósnak gondolt helyzet megállapítására, hogy elmélyült volna bármi. Ideológiai síkon elég nagy szembenállás van egyik vagy másik oldal között, bár itt is van egy nagy különbség. Míg a kormány és az általa befolyásolt társadalmi halmaz között megerősödött a kapcsolat, egyre többen fogadták el a rendszer lényegi részeit, váltak aktív résztvevőivé annak felépítésében, működtetésében, propagálásában, addig a másik oldal sokkal több frakcióból, szegmensből áll. Itt most nem pártokról beszélek, hanem emberekről, akik időről időre ilyen vagy olyan politikai alakulatot tüntetnek ki a bizalmukkal.
Összességében ez sem kis tömb, hiszen legutóbb a Fideszre több mint 3, az ellenzékre 2 millió körüli ember szavazott, csak ők sem a belső viszonyaik, sem a politikai szervezettségük tekintetében nem annyira egységesek. Ráadásul a sok kis párt egymással sincs partneri viszonyban.
Az is fontos, hogy hiába van egy jelentős társadalmi csoport, amely teljesen más értékeket vall, mint a hatalom, vélhetően egy radikális változást még sokan közülük sem feltétlenül támogatnának. Hiteles ellenzéki programot pedig nemigen kaptak, és ahogy nézem belátható időn belül ez így maradhat.