Középkorú, kapucnis férfi lép be a Rákóczi út és a Kenyérmező utca sarkán lévő Nemzeti Dohányboltba. Rövid gondolkodás után azonosítja a pultot, és a mögötte álló eladót, Krisztofert, az átlag trafikhoz képest tágas térben, és határozott léptekkel odasétál a pénztárhoz. Nem hallom, amit mond, ahhoz túl távol állok, a drága szeszeknek elkülönített rész végében beszélgetek az üzletvezetővel. Csak a hangos nevetés hallom, miután a férfi kilép a boltból, és becsukódik mögötte az ajtó. “Mi volt?” – kérdezem Krisztofert és Biankát, a másik eladót, aki a fogadásokat kezeli. “Kért egy somlói galuskát.”
Néhány órával korábban, nem messze a fenti eseménysor helyszínétől, az Illés utcában álltam egy másik dohánybolt előtt, ennek is Hedonstore van nagy, arany betűkkel az ajtaja fölé írva. Az üzletek tulajdonosa Soós Ádám, őt keresem. Ádámot egy héttel korábban hívtam fel azzal, hogy szeretnék riportot írni egy trafikról, “egy nap egy nemzeti dohányboltban”, valami ilyesmi a munkacím, és valahol megtaláltam, hogy övé a lakásomhoz legközelebb eső, a Rákóczi-Kenyérmező sarkán lévő dohánybolt, ahol ez az ötlet kipattant a fejemből, szóval amire ki akarok lyukadni, az az, hogy tudna-e ebben segíteni. Ezek után meglepődtem, amikor azt válaszolta, hogy jöjjek az Illés utca 22-be december 20-án reggel 8-ra, ott van az irodájuk, és az egyik üzlet is, kicsit mesél a trafikozásról, ha érdekel, aztán megmutat pár dohányboltot, én meg kiválaszthatok egyet, ahol eltölthetem a napot.
Krisztofer és Bianka
Bábel Vilmos
Becsöngetek, Ádám lejön elém, együtt megyünk fel a félemeleti, lakásból lett irodahelyiségbe. Negyven körüli, középmagas, frissen borotvált, jól öltözött – business casual. Közvetlen, de nem tolakodóan, sokat nevet, és mélyen a szemedbe néz; egy magabiztos kereskedő, az ember kedvenc zöldségese vagy hentese is lehetne. Régóta van a szakmában, először a pult mögött állt ő is, még a szülei boltjában, pont itt, az iroda alatt. “Vidékről költöztek fel a rendszerváltáskor, akkor nyitották itt a kisboltot.”
