Dezső András: Kevés dolog annyira értelmetlen, mint az, amit Orbánék csinálnak a svédekkel NATO-ügyben
A magyar kormánynak nincs kézzelfogható követelése a svédek felé, ezért azt az izmozást és hisztidiplomáciát, ami már több mint egy éve zajlik, nem lehet egy lapon emlegetni a most fináléba ért török–svéd, valóban téttel teli játszmával. Persze úgy, hogy nincsenek konkrét követeléseink, kiszállni is könnyebb lesz ebből a cirkuszból. Ami nem más, mint színtiszta politikai nárcizmus. Jobb esetben. Vélemény.
CIA-főnök: Mit tanultunk ebből, Palmer?
CIA-tiszt: Nem tudom, uram.
CIA-főnök: Én sem tudom, baszd meg. Azt hiszem, megtanultuk, hogy ne csináljuk újra.
CIA-tiszt: Igen, uram.
CIA-főnök: Baszódjak meg, ha tudom, hogy mit csináltunk.
A 2008-ban készült Égető bizonyíték című fekete vígjáték zárójelenetében elhangzott párbeszédre emlékeztet a magyar kormány magatartása a svéd NATO-csatlakozás körüli konfliktusban. Nem azért, mert Orbán Viktor blokkolja a csatlakozási folyamatot, ahogy tette ezt sokáig Recep Tayyip Erdoğan török elnök, hanem azért, mert nem látni, miért hasznos ez Magyarországnak, és mit tanulunk mindebből.
A magyar akadékoskodás egyik legizgalmasabb és egyben legnehezebben megválaszolható kérdése:
mégis mit nyer ezzel Magyarország? Mire jó ez az egész huzavona?
Különösen azután fontos kérdések ezek, hogy kedden a török parlament több hónapos tanácskozás után jóváhagyta Svédország NATO-csatlakozását, így Budapest maradt az “egyetlen forradalmár” a NATO-n belül, amely még mindig blokkolja a folyamatot.