Az én hetem: Egy alkalommal minden nemzetnek joga van megőrülni? – kérdezi Péterfy Gergely
6 perc
2024.07.14. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Péterfy Gergelynek most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: merénylet, hadiállapot, számszerű, katonadolog, agylágyító.
Hadiállapot – Orbán Viktor külpolitikai offenzívája Moszkva és Peking után az EU-ban és Washingtonban, a NATO-csúcson folytatódott, kiváltva a nyugati szövetségesek felháborodását, olyannyira, hogy egyre több szó esik arról, hogyan szankcionálhatnák Magyarországot.
Számszerű – A teljes újraszámlálás megerősítette Karácsony Gergely győzelmét a főpolgármester-választáson, ellenfele, Vitézy Dávid gratulált neki, bár az előzmények miatt nem lehet elég óvatosnak lenni, de valószínűleg ez a szavazatszámok körüli szappanoperának vége.
Katonadolog – A légirányító-hiányt azzal oldaná meg a kormányzat, hogy ezen a területen is önkéntes tartalékos katonákat vetne be, akik már most is átvezényelhetők tanárnak és folyik a járművezető-oktatóvá átképzésük is.
Agylágyító – A héten sorra dőltek a melegrekordok Magyarországon, több helyen is meghaladta a 40 fokot a hőmérséklet, a Velencei-tó 30 fokos volt.
A német-spanyol nyolcaddöntő napján autózunk fel Magyarországra, miután pihentünk néhány napot idehaza az irodalmi tábor után, ahol Dragománékkal és huszonnyolc résztvevővel töltöttük a hetet kedvenc todi szállodánkban, a Villa Luisában. Gyurinak a legnagyobb gyönyörűséget a jelek szerint azzal szereztük, hogy elvittük a Vigasztalás Templomában a helyi dragóhoz, a Todi sárkányhoz – „la costola del Drago del Forello” – és lefényképezkedhetett vele.
Ezt a sárkányt egyébként, aki a Tevere völgyének sziklás kanyonjában lakott, a todi vitézek ejtették el a Szűz segedelmével, és a bájos üvegszekrényt, amelyben a bordája megtekinthető, a todi Rotary Club fizette.
A német-spanyolt az utasülésen nézem a telefonomon a szlovén Alpokban, és érzem, ahogy közben elharapózik a fejemben a vírus, amelyet a tábor utolsó napjaiban szedtem össze valahogy, ég a szemem, fáj a fülem és a torkom és bágyadt vagyok. Teletolom magam vitaminokkal meg aszpirinnal, de állandósul a szervezetemben a hadiállapot. Bele-belealszom a meccsbe és a végén már a német vereségen bánkódni sincs energiám.
A kisoroszi napok kába döglődéssel telnek, millió dolgot kellene csinálnom, de nincs hozzá erőm. Más a kánikula szerkezete a Duna völgyében, mint Umbriában, süppedősebb, mélyebb, párásabb, miközben a napfény tompább és fakóbb. Ha kilépek a teraszra, úgy vág orron a hőség, mintha krematóriumba löknének.
Eddig a legnagyobb kánikulát tavaly éltem meg Szicíliában: már este volt, és ahogy álltam Agrigentóban az ablakban, és néztem a templomok völgyét, úgy jött a forró szél Afrika felől, mintha hajszárítót nyomtak volna az arcomba. Pokoli volt és világvégi, valahogy mégis erotikusan édes, mint a halál istennőjének forró, orgiasztikus lehellete. De ez a párás süppedés más, nincs benne csábítás, csak agresszió.