Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Magától értetődő lenne az Ukrajna elleni, 2022 februárjában kezdődött orosz agresszióval magyarázni, hogy tavaly, több mint három évtizeddel a hidegháború vége után újra látványosan megugrottak a világ katonai kiadásai, s az előrejelzések szerint ez a trend még jó pár évig kitart. A múlt évi száguldás azonban nem előzmény nélküli, és nem csak azokban az államokban figyelhető meg, amelyek így vagy úgy érintettek a második világháború óta legsúlyosabb európai fegyveres konfliktusban. A hadseregekre és fegyverekre fordított összegek kilenc éve emelkednek. A Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) számításai szerint tavaly 6,8 százalékos emelkedés után 2440 milliárd dollárra nőttek a globális katonai kiadások, az idén pedig további 5 százalékos bővülés várható.
A pénzek jelentős része az egyre fontosabbá váló légierőre megy el. A fejlesztésre a legtöbbet költő több mint harminc ország – az átláthatatlan kiadási struktúrát működtető Oroszország és Kína nélkül számolva – 2029-ig 282 milliárd dollárt, az éves magyar GDP másfélszeresét költi új repülőgépek vásárlására. És ebben nem szerepel a gépek fenntartásának, működtetésének és modernizálásának költsége, valamint a repülőkre szerelhető rakéták, manőverező robotgépek és egyéb „függelékek” ára.
