„Nem fogok itt arról beszélni, mennyire értelmetlen és veszélyes gondolat a győzelemig harcolni egy Oroszországhoz hasonló nukleáris hatalom ellen” – mondta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az ENSZ közgyűlésén. Megtette helyette Vlagyimir Putyin néhány nappal korábban. Az Ukrajnának átadott rakéták hatótávja korlátozásának feloldásáról szóló nyugati vitába az orosz elnök is bedobott egy érvet: nekik is vannak rakétáik, mégpedig nagyobbak, és nukleáris töltetet hordoznak. Putyin ezzel a lendülettel kezdeményezte is a tömegpusztító fegyverekre vonatkozó orosz stratégiai dokumentumok régóta tervezett átírását.
Noha a 2020-as nukleáris doktrína szerint a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának lehetőségét eddig nem érte el az orosz–ukrán háború alakulása, a lécet most alacsonyabbra helyeznék. Eszkaláció a deeszkalációért – mondja a szakirodalom, a stratégiai paradoxonnak tűnő pszichológiai eszköz a definíció szerint az erő és az elszántság végső megnyilvánulása félelemkeltéssel.
Oroszország Ukrajna 2022-es megtámadása óta fokozottan él a módszerrel, és felrajzol vörös vonalakat a Nyugat és Kijev számára,
hogy mérsékelje az ellenállást és a támogatás gyorsaságát, mennyiségét, milyenségét. Szankciónak Moszkva rendszerint az egyetlen olyan eszközt rendeli nyomatékként, amellyel még a Szovjetunió idejéből rendelkezik, s nagyhatalmi státusának egyetlen igazi pillére: a nukleáris arzenálját.
