A látásromlás, az "öregszeműség" nem gyógyítható, de megfelelő életmóddal késleltethető a megjelenése

Sokak számára ismerős helyzet, amikor 40-45 éves kor felett a termékek oldalán található apró betűs feliratok elkezdenek homályossá válni, összefolyni. Később a telefon kijelzője vagy a könyvek kisebb betűtípussal, sűrűbben nyomtatott oldalai is nehezebben olvashatóvá válnak. Mind többször fordul elő, hogy a szemtől messzebbre kell tartani a papírt, hogy élesebb legyen a kép. Eleinte főleg a délutáni, esti órákban, rosszabb fényviszonyok között, fáradtabb állapotban tapasztalhatók a fenti nehézségek, később már kipihenten, megfelelő világításnál is.

A jelenségben semmi szokatlan nincs, ez az úgynevezett öregszeműség: a szem alkalmazkodóképességének az életkor változásával járó csökkenése. Annyira általános, hogy csak Magyarországon körülbelül négymillió embert érinthet a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ becslése szerint. Az öregszeműség nem is betegség, inkább állapot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne kellemetlen. Hosszabb távon a szemek folyamatos erőltetése az arra hajlamos embereknél koncentrációs nehézségeket, fejfájást okozhat. Eközben az esetek jelentős részében a távoli tárgyak, például a közlekedési táblák továbbra is élesen érzékelhetők, a látás romlása elsősorban a közeli képekre vonatkozik.

A jelenség oka, hogy az életkor előrehaladtával a szemlencse fokozatosan elveszíti a rugalmasságát, csökken a közeli fókuszálóképessége. Nagyjából 45 éves kortól 55, esetenként akár 65 éves korig a tünetek erősödhetnek, a közelre látás egyre romlik. Egyénenként jelentős eltérések lehetnek, de általában elmondható, hogy körülbelül 5-10 évente egy dioptriával romlik a szem, nagyjából 65 éves korra pedig teljesen megszűnik a szemlencse rugalmassága.