Csodaváró volt és csodát alkotott – 100 éve született Bródy Vera, akinek Misi Mókust, Mazsolát és Tádét is köszönhetjük
9 perc
2024.10.14. 17:30
Száz évvel ezelőtt, 1924. október 14-én született Budapesten a magyar bábművészet legnagyobb mestere, akinek bábjai bejárták a nagyvilágot. Magyarországon nemzedékek nőttek fel Mazsola, Tádé, Cicamica társaságában és barátságában. A bábozás vele érte el és fogta át a felnőtt nézők társadalmát. Párizsban élte és zárta le élete második felét, de haláláig a magyar nézőkkel maradt.
„Gyermekkorom óra csodaváró voltam, hittem, és bevallom, ma is hiszek bennük” – Bródy Vera (1924-2021)
Józsefvárosban nőtt fel. A Rökk Szilárd utcai elemi leányiskola növendékeként szavalt irredenta köszöntőt 9 éves korában a józsefvárosi frontharcosok ünnepén. A Kálvin téri zeneiskolában tanult hegedülni. A Szent Gizella Leánygimnázium önképző körében muzsikusként kapott dicséretet. A szülei hegedűművésznek szánták, de ő más irányba igyekezett. Az Iparművészeti Főiskola esti tagozatán tanul, nappal a salgótarjáni üveggyár budapesti kirendeltségén dolgozik gépírónőként. Közben órákat vesz Makay Margit színiiskolájában, mert leginkább színésznő szeretne lenni.
Színiiskolai osztálytársát elkíséri meghallgatásra a Művész Színházba. Ő játssza el vele a jelenetet, amivel készült, és az osztálytárs helyett őt szerződtetik.
1946 nyarán már a Művész Színház tagjaként jelölik meg őt egy katolikus irodalmi délelőtt közreműködőjeként, ahol Babits, Juhász Gyula és Rónay György verseit mondja.
Jean Anouilh Euridikéjében debütál, kicsi szerepben, de Sulyok Máriával, Tolnay Klárival, Darvas Ivánnal, Várkonyi Zoltánnal, Pécsi Sándorral egy színpadon.
Várkonyi, az igazgató, utasította, hogy tanulja meg Dajka Margit szerepét Pirandello: Ember, állat, erény című darabjában. Ő nem értette, miért kellene egy 30-40 éves hősnő szerepét megtanulnia. Nem is tanulta meg. Ezt be kellett vallania, amikor Várkonyi szólt neki, hogy este be kell ugrania Dajka helyett. Várkonyi ezek után leírta, már csak két kisebb szerep jutott neki. Így mulasztotta el, hogy főszerepben léphessen a közönség elé. Csupán a kommunista párt józsefvárosi szervezetének színjátszói által előadott Tartuffe-ben kapott jelentősebb szerepet: ő adta Mariannát 1947. április 6-án délelőtt a Madách Színházban.
Jobb híján visszament gépírónőnek egy irodába, szabad idejében pedig fúrt, farigcsált.