A vezetők egyik fontos feladata mindig is az volt, hogy átsegítsék szervezeteiket a válságokon. Ez ma sincs másképp, és válságokból sincs hiány. Csak az elmúlt néhány évből szemezgetve: menekültválság, Covid, energiaválság, orosz-ukrán háború, aszály, árvíz, inflációs válság, forintgyengülés, EU és Magyarország közötti konfliktus, gázai válság, politikai bizalmi válság – a sort mindenki tudná folytatni a személyesen őt vagy a vállalatát erősebben érintő témákkal.
A két végéről égő gyertya: akut krízisek és hipergyors világ
Ráadásul a válságok egyre sűrűbbek, egyszerre több is jelentkezik és egymásra is hatnak – ezt nevezzük polikrízisnek. Elmúlt már az az idő, amikor egy-egy válság túléléséhez az adott erőt a szervezetnek, hogy utána vissza lehetett térni a normális működéshez. Mostanra a polikrízishez, a folyamatos alkalmazkodáshoz érdemes kialakítani a szervezetünk alapműködését.
Ez segít a másik kihívással, a világ nagy változásaival, vagyis a megatrendekkel is megküzdeni – ilyen a klímaváltozás, a gyors technológiai átalakulás, a demográfiai folyamatok, a széttöredező világ és a társadalmi instabilitás. Mindezek nemcsak átalakítják az üzleti, társadalmi és természeti környezetet, de ezek maguk a válságok okozói és erősítői is. Ezért a vezetőknek egyszerre kell a jelen és a jövő kihívásait is kezelniük. Úgy kell az akut válsághelyzetekre reagálniuk, hogy az egyben segítse szervezetük alkalmazkodását a hosszú távú változásokhoz is.
A „most nem érünk rá stratégiai időtávban tervezni, mert ezt a hetet kell túlélnünk” gondolkodás nem működik, amikor a következő és az az utáni héten is válságok jönnek, és mire végre sikerül feljönnünk levegőt venni, azt látjuk, hogy már teljesen más a világ, mint amikor először csaptak át a fejünk felett a hullámok. Mi pedig menthetetlenül lemaradtunk az alkalmazkodásban.
https://www.youtube.com/watch?v=3X4ANVfg2MA&feature=youtu.be
