Szabad ember, hegedűvel – a komolyzene világsztárjára, Pauk Györgyre emlékezünk

Vigyázz a fiamra! – ezekkel a szavakkal bízta nyolcesztendős gyermekét a nagymamára a zongorista Lustig Magdolna, amikor 1944-ben a nyilasok elhurcolták. Ő és az apa, Pauk Imre is a holokauszt áldozatává vált, így a Zeneakadémiára alig egy évvel később már árva csodagyermekként vették fel Pauk Györgyöt (1936–2024), hogy a legrosszabb, a történelem gyilkos rettenete után megtapasztalhassa a legjobbat is, amire ezen a tájékon egy ígéretes tehetségű hegedűs rálelhetett.

A kisfiú alig pár év múltán ott találta ugyanis magát a művészképzőben, Zathureczky Ede tanítványainak sorában, és a legendás Zathu életre szólóan megtanította neki is, miként lélegezhet természetesen és szabadon a zene, amit a hegedűs megszólaltatni hivatott. Zathureczky (akárcsak Szigeti József és Székely Zoltán) voltaképpen az előző korszak nagy virtuózának és hegedűpedagógusának, Hubay Jenőnek a tradícióját örökítette tovább a Zeneakadémián, és ennek vált letéteményesévé Pauk György is, aki mesteréhez híven maga is azt vallotta: „A hegedűhang olyan legyen, mint a szép énekhang […]. Nekem fontos, hogy a hegedűhang teljesen szabad legyen, ömöljön, áradjon.”