Egy évvel ezelőtt derült ki, hogy valaki a Fidesz legfelső köreiből úgy ítélte meg, minimális kockázatot vállalva kegyelmet kérhet a köztársasági elnöktől Kónya Endre számára, aki akkoriban már házi őrizetben volt, egyrendbeli, bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének kísérlete, valamint egyrendbeli vesztegetés hatósági eljárásban bűntette miatt.
A jogi terminus köznyelvre lefordítva annyit jelent, hogy a magyar igazságszolgáltatás kétséget kizáróan arra jutott, hogy Kónya megpróbálta az egyik áldozatot rávenni vallomásának visszavonására, azaz arra, hogy Vásárhelyi János, a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskola igazgatója továbbra is zavartalanul folytathassa a gyermekek zaklatását az intézményben.
Novák Katalin köztársasági elnök a kegyelmet megadta, az igazságügyi miniszter Varga Judit pedig ellenjegyezte, és mivel a kegyelmi döntések elvileg nem nyilvánosak, mindenki abban a hitben tevékenykedett tovább, hogy a történet elsikkad, ahogy már annyi esetben, de
ezúttal porszem került a küllők közé dugott seprűnyél gépezetébe, mert a Kúria döntését valaki házon belül szemlézte, azt egy vidéki ügyvéd kiszúrta,
és az ő leveléből írt 444-cikk berobbantotta a Fidesz eddigi legnagyobb válságát, amit azóta sem tudott kiheverni.
Bukott a köztársasági elnök, bukott az igazságügyi miniszter, bukdácsolt Balog Zoltán református püspök, aki minden bizonnyal közvetítette a kegyelmi kérvényt Novák Katalin felé, de ő végül mindeddig fennmaradt a táblán, hiszen ha bukik, utána már csak az eredeti javaslattevő marad, és a jelek szerint az ő kilétét mindenáron titokban kellett tartani. Az eseményeket elnézve Orbán Viktor inkább dobta volna Rogán Antalt az Átlátszó újságírói elé, mint hogy felfedje kilétét.
