Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: hízelgéscunami, részvénynyilvánítás, békeipar, mutyibajnokság, kólásdoboz.
Ó, mennyire sóvárogtunk mindenre, kőmosott farmerre, illatos radírra, márkás nyugati cipőre!
Nyugati csokira, nyugati kocsira, nem baj, ha használt, ha ezeréves, beleülsz, és érzed az exkluzív, a felejthetetlen, a hamisítatlan nyugatillatot!
Nyugati pólóra, bármi legyen is a felirata, csak angolul legyen és menő legyen, úgysem érti senki, csak az a három angoltanár, akik a Rigó utcában ülnek és vizsgáztatnak!
Sóvárogtunk a nyugatiasan tupírozott hajakra a béna keletiesen tupírozott frizurák helyett, melyet honi bemondónőink viseltek világ csúfjára, nyugati italokra és nyugati ételekre, mindenre, ami más, mint ami a mi kis szegényes világunkban elérhető.
Mindenre, ami dizájnos, ami menő, ami automatikus, ami kijelzős, érintős, ízesített, illatosított, színes, ami bódítóan másféle, félreérthetetlenül szabadvilágszagú.
És ugyanúgy sóvárogtunk, kis, nyomorult klapecok, lányokra, érintős, de érinthetetlen, illatos, ízes, libbenő, lobbanó, bódítóan másféle lényekre, igen, tárgyiasítottuk őket, mindenféle dolgokat műveltünk velük képzeletben, a legromantikusabbaktól a legszégyentelenebbekig, bár akkor a közbeszédben nem volt benne a tárgyiasítás, láttuk ellenben a Gizike fenekét csapdosó párttitkár ezüstfogának csillogását, a fiatal takarítónőt markolászó iskolaigazgatót, a tornatanár hányaveti hódító stílusát, meg hogy a motoros srácok kőkeményen bánnak a csajukkal, és lerítt róluk, hogy ez így oké.
Kellettek vagy inkább kellettek volna nagyon a másféle lények, lányok, akár asszonyok is, és minél nyersebben pofázott erről valaki, hogy numera, meg bula, meg buksza, meg megcsinálni meg elkapni meg összegyűrni meg megtépni, annál imponálóbb volt a dolog.
Mit összesóvárogtam bokák, hajak, könyökök, derekak, gömbölyű páros testrészek után, te jó ég, milyen mennyiségű textil torlaszolta el sóvár tekintetem útját, abból a tengernyi színes, szagos rongyból mi papírt lehetett volna gyártani, mi könyvet kinyomtatni, melyeket mind meg lehetett volna tölteni sóvárgásunkkal!
Sóvárogtam más korok után is, melyek igazibbak az enyémnél, ennél a bepunnyadt, lábszagú, becigizett Lada-szagú, felzsaluzott betonszagú, szúrós Xyladecor-szagú, disznóvágásszagú, felvizezett téeszborszagú időknél. Mit sejtettem, mit sejtettünk akkor részvénynyilvánításról, színfalak mögött zajló alkukról és nyerészkedésről? Egyetlen egybefüggő színfal volt még minden.
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
