A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: hízelgéscunami, részvénynyilvánítás, békeipar, mutyibajnokság, kólásdoboz.
Ó, mennyire sóvárogtunk mindenre, kőmosott farmerre, illatos radírra, márkás nyugati cipőre!
Nyugati csokira, nyugati kocsira, nem baj, ha használt, ha ezeréves, beleülsz, és érzed az exkluzív, a felejthetetlen, a hamisítatlan nyugatillatot!
Nyugati pólóra, bármi legyen is a felirata, csak angolul legyen és menő legyen, úgysem érti senki, csak az a három angoltanár, akik a Rigó utcában ülnek és vizsgáztatnak!
Sóvárogtunk a nyugatiasan tupírozott hajakra a béna keletiesen tupírozott frizurák helyett, melyet honi bemondónőink viseltek világ csúfjára, nyugati italokra és nyugati ételekre, mindenre, ami más, mint ami a mi kis szegényes világunkban elérhető.
Mindenre, ami dizájnos, ami menő, ami automatikus, ami kijelzős, érintős, ízesített, illatosított, színes, ami bódítóan másféle, félreérthetetlenül szabadvilágszagú.
És ugyanúgy sóvárogtunk, kis, nyomorult klapecok, lányokra, érintős, de érinthetetlen, illatos, ízes, libbenő, lobbanó, bódítóan másféle lényekre, igen, tárgyiasítottuk őket, mindenféle dolgokat műveltünk velük képzeletben, a legromantikusabbaktól a legszégyentelenebbekig, bár akkor a közbeszédben nem volt benne a tárgyiasítás, láttuk ellenben a Gizike fenekét csapdosó párttitkár ezüstfogának csillogását, a fiatal takarítónőt markolászó iskolaigazgatót, a tornatanár hányaveti hódító stílusát, meg hogy a motoros srácok kőkeményen bánnak a csajukkal, és lerítt róluk, hogy ez így oké.
Kellettek vagy inkább kellettek volna nagyon a másféle lények, lányok, akár asszonyok is, és minél nyersebben pofázott erről valaki, hogy numera, meg bula, meg buksza, meg megcsinálni meg elkapni meg összegyűrni meg megtépni, annál imponálóbb volt a dolog.
Mit összesóvárogtam bokák, hajak, könyökök, derekak, gömbölyű páros testrészek után, te jó ég, milyen mennyiségű textil torlaszolta el sóvár tekintetem útját, abból a tengernyi színes, szagos rongyból mi papírt lehetett volna gyártani, mi könyvet kinyomtatni, melyeket mind meg lehetett volna tölteni sóvárgásunkkal!
Sóvárogtam más korok után is, melyek igazibbak az enyémnél, ennél a bepunnyadt, lábszagú, becigizett Lada-szagú, felzsaluzott betonszagú, szúrós Xyladecor-szagú, disznóvágásszagú, felvizezett téeszborszagú időknél. Mit sejtettem, mit sejtettünk akkor részvénynyilvánításról, színfalak mögött zajló alkukról és nyerészkedésről? Egyetlen egybefüggő színfal volt még minden.
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A tömeg emberekből áll – őket mutatjuk meg külön-külön és együtt a HVG fotósainak szemével.
A Tisza Párt és a fővárosi csőd sem maradt ki.
Hatalmas. Ez minden idők legnagyobb Pride felvonulása. Ha nem hiszi, nézze meg a videókat.
Beszédek a 30. Budapest Pride-on.
A Tisza elnöke szerint látszatpolitizálás folyik trükkök százaival és hazugságokkal.
Freddie Mercury kezében sem állt ilyen hetykén a vasaló.
Szerinte a kérdés csak az, ki akarja-e tenni annak a gyerekeit, amit az elmúlt tíz évben ő is átélt.
„Jó hazafi harcoshoz” méltón tette közzé, hogy 100 százalékos magyar érettségit tett.
Közéjük Charles Leclerc fért be.