Az én hetem: A sóvárgás kínzó tud lenni, de Lackfi Jánosnak van receptje ez ellen
7 perc
2025.02.16. 16:30
Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: hízelgéscunami, részvénynyilvánítás, békeipar, mutyibajnokság, kólásdoboz.
Részvénynyilvánítás – Bennfentes tőzsdei kereskedéssel vádolták meg Magyar Pétert, aki a HVG-nek adott nyilatkozatában visszautasította azokat a vádakat, amelyek szerint bennfentes kereskedéssel keresett több millió forintot a tőzsdén, egyben jelezte, hogy pert indít az ezt állító sajtótermékek ellen.
Békeipar – Donald Trump ígérete szerint nekiesett a „béketeremtésnek” Ukrajnában. Először Putyin orosz elnökkel beszélt, az ukrán elnök ezt nem nézte jó szemmel, pénteken pedig harci drón csapódott a csernobili szarkofágnak.
Mutyibajnokság – Egy pontot rontott Magyarország a Transparency International korrupcióérzékelési listáján, így már harmadik éve az Európai Unió legkorruptabb tagállama.
Kólásdoboz – 12 évi szolgálat után távozik posztjáról Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtóelhárítóként elhíresült sajtófőnöke. Tréfás emlékeket is őriz, például egy – a kidobástól épp csak megmenekült – kólásdobozt, amelyből Orbán ivott a Coca-Cola-gyárban.
A sóvárgás dicsérete
Ó, mennyire sóvárogtunk mindenre, kőmosott farmerre, illatos radírra, márkás nyugati cipőre!
Nyugati csokira, nyugati kocsira, nem baj, ha használt, ha ezeréves, beleülsz, és érzed az exkluzív, a felejthetetlen, a hamisítatlan nyugatillatot!
Nyugati pólóra, bármi legyen is a felirata, csak angolul legyen és menő legyen, úgysem érti senki, csak az a három angoltanár, akik a Rigó utcában ülnek és vizsgáztatnak!
Sóvárogtunk a nyugatiasan tupírozott hajakra a béna keletiesen tupírozott frizurák helyett, melyet honi bemondónőink viseltek világ csúfjára, nyugati italokra és nyugati ételekre, mindenre, ami más, mint ami a mi kis szegényes világunkban elérhető.
Mindenre, ami dizájnos, ami menő, ami automatikus, ami kijelzős, érintős, ízesített, illatosított, színes, ami bódítóan másféle, félreérthetetlenül szabadvilágszagú.
És ugyanúgy sóvárogtunk, kis, nyomorult klapecok, lányokra, érintős, de érinthetetlen, illatos, ízes, libbenő, lobbanó, bódítóan másféle lényekre, igen, tárgyiasítottuk őket, mindenféle dolgokat műveltünk velük képzeletben, a legromantikusabbaktól a legszégyentelenebbekig, bár akkor a közbeszédben nem volt benne a tárgyiasítás, láttuk ellenben a Gizike fenekét csapdosó párttitkár ezüstfogának csillogását, a fiatal takarítónőt markolászó iskolaigazgatót, a tornatanár hányaveti hódító stílusát, meg hogy a motoros srácok kőkeményen bánnak a csajukkal, és lerítt róluk, hogy ez így oké.
Kellettek vagy inkább kellettek volna nagyon a másféle lények, lányok, akár asszonyok is, és minél nyersebben pofázott erről valaki, hogy numera, meg bula, meg buksza, meg megcsinálni meg elkapni meg összegyűrni meg megtépni, annál imponálóbb volt a dolog.
Mit összesóvárogtam bokák, hajak, könyökök, derekak, gömbölyű páros testrészek után, te jó ég, milyen mennyiségű textil torlaszolta el sóvár tekintetem útját, abból a tengernyi színes, szagos rongyból mi papírt lehetett volna gyártani, mi könyvet kinyomtatni, melyeket mind meg lehetett volna tölteni sóvárgásunkkal!
Sóvárogtam más korok után is, melyek igazibbak az enyémnél, ennél a bepunnyadt, lábszagú, becigizett Lada-szagú, felzsaluzott betonszagú, szúrós Xyladecor-szagú, disznóvágásszagú, felvizezett téeszborszagú időknél. Mit sejtettem, mit sejtettünk akkor részvénynyilvánításról, színfalak mögött zajló alkukról és nyerészkedésről? Egyetlen egybefüggő színfal volt még minden.