Orbán és a berlini tűzfal: mit keres a Karmelitában az AfD elnöke?

Végre! – kiáltotta diadalmasan Orbán Viktor miniszterelnök, amikor a német parlamentben két hete leomlott az úgynevezett tűzfal. Ez választotta el addig a német parlament többi pártját a szélsőjobboldali AfD-től, a lényege pedig az volt, hogy nem terjesztenek olyan jogszabályt a parlament elé, amelynek elfogadásához az AfD szavazataira is szükség lenne.

Amíg a tűzfal állt, Orbán Viktor minden rokonszenve ellenére sem tartott hivatalos kapcsolatot a német szélsőjobboldallal. Politikai semlegességét indokolta a magyar gazdaság kitettsége Németországnak, illetve a konzervatív testvérpártokhoz, a CDU-hoz és a CSU-hoz fűződő korábbi jó viszony maradékának fenntartása. Amíg a néppártiak számára egyértelmű tabu volt az AfD, addig Orbán is messze elkerülte a német populistákat – miközben keblére ölelte a kontinens többi radikális pártját Spanyolországtól Lettországig.

A fordulatot előbb a CDU, majd Orbán hajtotta végre. A német kereszténydemokraták kancellárjelöltje, Friedrich Merz úgy terjesztett be egy határozati javaslatot a Bundestagban, hogy pontosan tudta, az az AfD nélkül elbukna. Így próbálta a választási kampány forró szakaszában visszavenni a kezdeményezést, miután két, bevándorlók által elkövetett visszataszító bűncselekmény felkorbácsolta a kedélyeket. A migrációs szigor demonstrálására semmibe vette saját pártjának 2018-as döntését, amely kimondta, hogy az AfD-vel (és a kommunista utódpárttal, a Linkével) szemben érvényben van a tűzfal. Pedig ennek érvényességét ő személyesen is többször elismételte.

A határozat átment, a pár nappal későbbi törvényjavaslat viszont már nem, mivel Merz akaratával szembeszegülve több kereszténydemokrata képviselő is távol maradt a szavazástól, súlyosan roncsolva ezzel kancellárjelöltjük hitelességét. A CDU, amelynek pedig nem volt más dolga, mint csendben kivárni biztosnak látszó választási győzelmét, nehéz helyzetbe került. A parlamenti szavazás előtt úgy nézett ki, hogy Merz kancellárságához nem fér kétség, és még választhat is, melyik partnerrel alakít kormányt: a szociáldemokratákkal vagy a zöldekkel.

A beomlott tűzfal romjai viszont elválasztották a CDU-t a mérsékelt baloldali pártoktól.

A február 23-ai választás után Merznek Canossát kell majd járnia, hogy vállalható szövetségest találjon. Az igazi próbatétel azonban az lesz, mit kezdenek a koalíciós tárgyalásokon a migráció kérdésével, aminek kapcsán elnökének stratégiai ügyetlensége miatt a CDU megkötötte a kezét.

Budapestről nézve kézenfekvő lenne a megoldás: ha a baloldallal nem megy, kényelmes többséget tudna alakítani a minden bizonnyal második helyen befutó AfD-vel. Erre azonban a német közvélemény nincs felkészülve. Ráadásul a minapi fiaskó azt mutatja, Merznek attól kell tartania, hogy saját pártjának képviselői között is volna annyi lázadó, hogy a Bundestagban ne kapjon bizalmat kancellárként.

Ennyire előre Orbán azonban nem tekint. A tűzfal leomlását látva rögtön lecsapott a lehetőségre, és budapesti látogatásra hívta meg Alice Weidelt, az AfD kancellárjelöltjét. A saját szuverenitására újabban felette kényes magyar kormány ezzel újra egy másik ország választási kampányába avatkozik be.