Trump alelnöke biztonságpolitikai előadás helyett kultúrharcos szemrehányással támadt neki az Európai Uniónak
A világ egyik legfontosabb biztonságpolitikai egyeztetési fórumán bőven volt miről beszélni: Ukrajna, fegyverkezés, védelmi kiadások és transzatlanti kapcsolatok kerültek terítékre. Amit J. D. Vance lesöpört az asztalról, és frontális támadást intézett Európa ellen, olyan mondatokkal szúrva oda, mint például az, hogy „ha az USA túlélt tíz évet úgy, hogy Greta Thunberg belebeszélt a dolgaikba, Európa is túl tudja magát tenni néhány hónapnyi Musk-kommentáron”.
A világ vezető szakértői és legfontosabb döntéshozói Bajorországban gyűlnek össze a 61. Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciára, hogy megvitassák a világrend alakulását és a változó biztonsági környezetet.
Az „elefánt a konferenciateremben” azonban továbbra is Ukrajna. Az Oroszország által kirobbantott fegyveres konfliktus immár három éve, a hibrid háború pedig 2014 óta zajlik anélkül, hogy a nemzetközi közösség rátalált volna a megoldást nyújtó mechanizmusra. Noha a felek fáradnak, az intenzitás nem hagyott alább, pont a megnyitóra időzítve harci drón csapódott a csernobili atomerőmű szarkofágjába Ukrajnában.
Az új amerikai adminisztráció egyik legfontosabb kampányígérete volt, hogy rendezik a helyzetet és békét teremtenek. Noha a kezdetben erre saját maguknak szabott 24 órás határidőt már jócskán túlhaladták, a Donald Trump beiktatása utáni 24 napon már látszódnak az erre irányuló törekvések. A Biden-adminisztráció által alkalmazott „kontrollált eszkaláció” módszerét kidobták a republikánusok, és új megoldásokat keresnek. Azt, hogy miket, még nem tiszta, München viszont platformot biztosít ennek megvitatására.
„Münchenben nemcsak az a feladatunk, hogy megvitassuk a geopolitikai folyamatokat, hanem hogy formáljuk is azokat” – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.
Christoph Heusgen, a konferencia házigazdája azzal kezdte a megnyitóját, hogy megemlékezett a tegnapi szimbolikus jellegű müncheni iszlamista terrortámadás áldozatairól. Nem mintha Európának ne lenne ennél nagyobb problémája momentán, a Trump visszatérésétől megrettent földrész legnagyobb félelme, hogy az USA az izolacionizmust választja, és hátat fordít a világ gondjainak.
Amerikának is szüksége van szövetségesekre egy erős nyugati világhoz – emelte ki megnyitóbeszédében Frank-Walter Steinmeier, Németország szövetségi elnöke, majd felszólította Európát, hogy keményítsen be. „Sok konfliktust láttam elvonulni”, de „Európa Európa marad” – mondta. A gondolatra rácsatlakozott Markus Söder, Bajorország miniszterelnöke is: „Ha gyorsan akarsz menni, sétálj egyedül, viszont, ha hosszú távot akarsz menni, tarts a társaiddal”.
A sok kiszólás nem véletlen. Az amerikai választások után és az orosz–ukrán háború árnyékában a legnagyobb, részben egymással is ellentétes félelmek Európában, hogy
- az USA az EU-n és Ukrajnán átnyúlva mindenki mást kihagyva Oroszországgal rendezi a konfliktust, és a békéért cserébe enged,
- vagy pedig, hogy kivonul az egészből, és a konfliktus rendezését, a garanciák költségeit Európára hagyja.
A félelmek pont a konferencia előtti napokban erősödtek meg, amikor Pete Hegseth, az új amerikai védelmi miniszter a napokban találkozott a NATO tagállamok minisztereivel, és fontos alapokat fektetett le a rendezéssel kapcsolatban:
- „irreálisnak” nevezte Ukrajna 1991-ben megállapított, nemzetközileg elismert határainak visszaállítását,
- kijelentette, hogy Ukrajna NATO-tagsága nem lehet „egy tárgyalásos rendezés reális eredménye”,
- és elmondta, hogy a háború után Ukrajna számára szilárd biztonsági garanciákra ugyan szerintük is szükség van, ezeket nem az amerikaiak fogják adni, és főleg nem a NATO égisze alatt, hanem Európára testálná a feladatot.
Tegnap este pedig Trump másfél órás „hosszas és nagyon termékeny” telefonbeszélgetést folytatott Vlagyimir Putyinnal, amiről nem szóltak előre az európai vezetőknek. A beszélgetésnek két hozadéka volt: „Felkértem Marco Rubio külügyminisztert, John Ratcliffe-et, a CIA igazgatóját, Michael Waltz nemzetbiztonsági tanácsadót, valamint Steve Witkoff nagykövetet és különmegbízottat, hogy vezessék a tárgyalásokat, amelyek – meggyőződésem szerint – sikeresek lesznek” – írta az amerikai elnök. Továbbá megállapodtak abban, hogy a közeljövőben találkoznak. Trump később Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is egyeztetett a történtekről.
A müncheni konferencia első fontos megszólalója, a Bizottság elnöke ebben a helyzetben tartotta meg beszédét, amelyen erős bélyeget hagytak az elmúlt napok. Alighanem mindezt érzékelve a bizottság elnöke azzal kezdett, hogy Európában paradigmaváltásra van szükség, és megjegyezte, hogy „tisztán kell látni, mi van előttünk”.
Von der Leyen szerint Európának erőre és gyorsaságra van szüksége, és beszéd helyett cselekednie kell. „Ha Európa gyorsan cselekszik, hegyeket tud megmozgatni” – mondta. Az orosz agresszió és a kibontakozó kínai–amerikai szembenállásban a transzatlanti közösségnek együtt kell küzdenie, és – meglátása szerint – továbbra is Washington a legfontosabb partnere Brüsszelnek.
„Épp emiatt hisszük, hogy a kereskedelmi háborúknak és büntetővámoknak nincs semmi értelmük” – utalt az Európával (is) ellenséges trumpi kereskedelempolitikára. Hosszabban beszélt mindennek a negatív politikai és gazdasági hatásairól, de annyit nyomatékosított, hogy az Európa ellen indított kereskedelmi háború „nem marad megválaszolatlan”.
„Hadd beszéljek egyszerűen: mi vagyunk a világ egyik legnagyobb piaca, annak érdekében fogjuk felhasználni az eszközeinket, hogy megvédjük a gazdasági biztonságunkat és érdekeinket, és megvédjük a munkásainkat, vállalatainkat és fogyasztóinkat” – mondta.
Minden egyes alkalommal, amikor a bizottság elnöke odaszúrt az új amerikai adminisztrációnak, szavait éles tapsvihar követte.
A nem is annyira kendőzetlen, Washingtonhoz intézett fenyegetések után hitet tett amellett, hogy a transzatlanti közösségnek együtt kell dolgozni, többek között Ukrajna helyzetének megoldásán. „Ukrajna jobban akarja a békét, mint akárki más” – idézte Zelenszkijt, ám szerinte csak olyan megállapodás jöhet szóba, ami igazságos és tartós, tehát biztonsági garanciákkal van kitámasztva. El kell érni, hogy Putyin ne akarja elpusztítani Ukrajnát, mivel egy bukott Ukrajna „nemcsak Európát, hanem az Egyesült Államokat is meggyengítené” – mondta.
„Erővel kell békét nyújtani Ukrajnának” – utalt a megkerülhetetlen garanciákra, amiben szerinte Trump is egyet kell, hogy értsen.
Az európai potyautasságra vonatkozó rendszeres amerikai vádakat pedig azzal hárította, hogy Európa így is történelmi mértékű segítséget nyújtott. „Egyik tabut a másik után döntöttük le, szankciókkal gyengítettük az orosz gazdaságot, felszámoltuk az energiafüggőséget, és még többet tervezünk: integrálni Ukrajnát az EU-ba, mert itt van a jövője.”
Ezenfelül a bizottság elnöke elismerte, hogy Európának annak ellenére is jelentősen többet kell költenie a védelemre, és a jelenleg sem teljesített GDP két százalékát jelentő hozzájárulás helyett három százalékot javasolt. Utalt arra a már korábban is felmerülő gondolatra, hogy az EU tagállamai nagyobb finanszírozási szabadságot kaphatnak, hogy védelemre költhessenek, továbbá a hiányzó katonai képességek lefedésére is közös, tagállamokra szabott programokat indítanának úgy, hogy az ne duplikálja a NATO struktúráját.
Arra a kérdése viszont nem válaszolt, hogy az ukrajnai garanciák kedvéért az EU küldene-e katonákat békefenntartónak. Szerinte ez nem az ő, hanem a tagállamok döntése.
Von der Leyen alapvetően inspiratív és az USA-val szemben kooperatív, bár helyenként keménykedő beszédét J. D. Vance, az Egyesült Államok alelnökének felszólalása követte, amelyet néma csendben, homlokráncolva hallgatott végig a közönség.
Trump alelnöke és lehetséges utódjelöltje a biztonságpolitikai csúcson intézett éles politikai támadást az európai kormányok ellen, akik – érvelése szerint – figyelmen kívül hagyják népeik akaratát és cenzúrázzák, elnyomják a véleményeket.
A Politico értékelése szerint is szokatlan, hogy Münchenben ilyen témájú és ilyen mélységű, alapvetően kultúrharcos beszédre kerüljön sor a jellemzően biztonságpolitikai és katonai tematika mellett, vagy ez esetben helyett.
Az ukrajnai helyzet megvitatása vagy a védelmi kiadásokkal való matekozás nyűge helyett Európa szemére hányta, hogy meglátása szerint eltávolodott a korábbi és közösnek vallott értékektől.
Nemcsak külső fenyegetésekkel nézünk szembe, hanem belsővel is, Európa visszavonult a világpolitika színpadjáról, és már nem a közös értékeket képviseli – indított.
Vance azzal vádolta az európai kormányokat és az Európai Uniót, hogy „komisszárok”, akiket jobban érdekel a szólásszabadság elfojtása, mint polgáraik biztonságának megteremtése.
Felhozta és több országon átívelő példákkal sokáig ekézte a progresszív nyugat-európai politikában meglátott cancel culture mentalitást, a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását, amit szerinte korábban a Biden-adminisztráció is folyatott.
Kiemelte a migráció mértékét és az ezáltal okozott problémákat, és azzal vádolta az európai vezetőket, hogy nem az emberek érdekeit képviselik, akik megválasztották őket. „Egy európai szavazó sem úgy ment oda az urnákhoz, hogy több millió embert akar befogadni” – mondta.
Többször felhozta és kritizálta a romániai helyzetet, ahol külső beavatkozásra hivatkozva semmisítettek meg választási eredményeket, mely szerinte jó eséllyel hamarosan Németországban is megtörténhet. „Ha egy demokráciát néhány fizetős hirdetéssel romba lehet dönteni, akkor nem volt elég erős a demokrácia” – mondta. Ha az USA túlélt tíz évet úgy, hogy Greta Thunberg belebeszélt a dolgaikba, Európa is túl tudja magát tenni néhány hónapnyi Musk-kommentáron – védte meg a befolyásos üzletember tevékenységét.
Hogyan lehet megoldani a finanszírozási problémákat, ha nem tudni, mit is akarunk megvédeni? – tette fel a kérdést. „Ha most Európára nézek, nem tudom, hogy mi történt a hidegháború nyerteseivel” – zárta gondolatait.
Az amerikai alelnök rendesen felrázta az állóvizet, azonban a konferenciából még van vissza két és fél nap, ami lehetőséget nyújt rá, hogy az amerikai delegáció többi küldöttje, mint a védelmi miniszter vagy az ukrajnai különmegbízott, érdemben is párbeszédet folytasson, vagy netalántán bemutassák a washingtoni béketervet. Ha már Vance lefutotta a „kötelező köröket”.
Nyitóképünkön Vance, az Amerikai Egyesült Államok alelnöke felszólal a müncheni biztonsági konferencián. A 61. Müncheni Biztonsági Konferenciát (MSC) 2025. február 14–16. között rendezik meg a müncheni Hotel Bayerischer Hofban. Fotó: SVEN HOPPE / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
