Toxikus főnökök: lecsorog a magyar munkahelyekre a politikusok hatalomgyakorlási módja

Szerzőtársával, Csukonyi Csillával magyarországi mintán keresték a toxikus vezetés ismérveit. Azzal kezdik tanulmányukat, hogy míg a „jó” vezetést évtizedek óta kutatják, addig a „rossz” vezetés kutatása hiánypótló. Mi ennek az oka?

Maga a „toxikus” kifejezés a ’90-es évek Amerikájában jelent meg először, és a vezetés rossz, „sötét” oldalát értették alatta. A kutatások addigi nézőpontját az a több hullámban zajló jelenség változtatta meg, amire az amerikai hadseregnél figyeltek fel: a magas beosztású tisztek gyakori öngyilkosságai. Az esetek mögött először magánéleti problémákat sejtettek, ám egy alapos feltáró vizsgálat során kiderült, hogy

a közvetlen felettesek zaklató bánásmódja vezetett a tragédiákhoz.

Azóta a U.S. Army kötelékében komoly figyelmet fordítanak a vezetők mérésére és fejlesztésére. Ehhez kidolgoztak egy ötdimenziós skálát, amely azt méri a beosztottak szemszögéből, hogy mennyire jellemző a felettesük viselkedésére az önfényezés, a nárcizmus, a tekintélyelvűség, az abuzív bánásmód és a kiszámíthatatlanság, mint a toxikus viselkedés összetevői. A skálának a velünk szomszédos országokban, például Romániában saját helyi változata is született, és Csehországban, Lengyelországban is folynak kutatások a toxikus vezetésről, hatalmi visszaélésekről.

Magyarországon miért nem kutatják a témát?

Itthon a kutatók inkább a vezető személyisége, nem pedig a vezetési stílusa és hatalomgyakorlása felől közelítették meg eddig a témát. Ebben a személyiségpszichológiából eredő értelmezésben a sötét triádnak nevezett személyiségprofil az egyik kiindulópont, ami a nárcisztikus, a machiavellista és a pszichopata jellemzőket foglalja magában. Fontos, hogy ezek a személyiségvonások itt nem a pszichiátriai kezelés alatt állókra, diagnosztizált betegekre értendők, hanem azokra, akik a határértéken mozognak. A kutatási eredmények alapján egyes sikeres vezetők ezekben a dimenziókban magasabb értékeket mutatnak.

Ezek szerint lehetséges, hogy valamelyik sötét vonás lesz a vezető sikerének alapja. Az is lehetséges, hogy az általa irányított szervezet eredményesen működik úgy, hogy közben gyakorlatilag felemészti az alkalmazottjait?

A hadsereg botrányai után az üzleti világban is elég hamar felismerték, hogy a magas beosztású tisztekre jellemző viselkedés az üzleti világban ugyanúgy jelen van. Emlékezetes a 2002-ben kirobbant amerikai Enron-ügy, amelynek során komoly etikai vétségeket tártak fel az energiaipari nagyvállalatnál. Az etikátlan működés ellenére ez a menedzsment nem bánt pszichésen rosszul az alkalmazottakkal – fontos különbség, hogy a vezető toxikusságának az az egyik ismérve, hogy pszichésen zaklatott állapotba hozza a dolgozókat. A magas stressz-szint egy ideig sarkallhat ugyan jobb teljesítményre, de egy ponton túl kontraproduktívvá válik. Bizonyos szervezeteknél, például az Amazonnál ez az alapműködés;

Jeff Bezosnak egyértelműen destruktív a munkavállalókhoz való hozzáállása, mivel olyan humánpolitikát épített ki, ami miatt legfeljebb egy évig bírják ki az emberei, annyira kiégnek. Igaz, az az egyetlen év hatalmasat lendíthet a karrierjükön,

cserébe nem fontos, milyen lelkiállapotban vannak, vagy milyen a munkakörnyezetük. A világ egyik leggazdagabb cégéről beszélünk, ami szárnyal, bizonyítva, hogy lehet egy munkahely egyszerre mérgező légkörű és eredményes. Ezt viszont a szervezetek többsége nem engedheti meg magának hosszabb távon.

Melyek a toxikus vezető fő ismérvei?

Jellemző, hogy felfelé – a tulajdonossal, a menedzsmenttel szemben – a legjobb arcát mutatja. Nagyon jó abban, hogyan prezentálja, pozicionálja magát a szervezetben, jól tudja építeni és mozgatni a kapcsolati hálóját. Közben a hierarchiában alatta lévőkkel nem bánik jól, velük lekezelő, megszégyenítő, leuraló. Az ő felettesei ezt az arcát viszont nem ismerik, csak azt, amelyik sikeres és kompetens. Erősen teljesítményfókuszú, azzal érvel, hogy csak a maximumot akarja kihozni az embereiből, de azt nem veszi észre, hogy állandóan átlépi a határokat, amivel sérti mások önbecsülését, méltóságát.