„Aki a munkaidő végén hazamegy, az számít deviánsnak”

Amikor egy munkavállaló csak a minimumelvárásokat teljesíti a munkahelyén, éppen csak annyit dolgozik, hogy ne rúgják ki, emellett demotivált és érzelmileg is távolságot tart a feladataitól, azt az állapotot nevezik csendes felmondásnak. „Akár azt is mondhatnánk, hogy az illető lélekben már felmondott, csak idő kérdése, hogy mikor fog hivatalosan is távozni a munkahelyéről” – mondja Takács Sándor, a Corvinus Egyetem tanára, a témában írt tanulmány egyik szerzője. Ő és kutatótársai (Amitabh Anand, Elena Sinitsyná és Sergey Kazakov) arra jutottak, hogy az egyik fő ok, ami ide vezet, ha egy cégnél, intézménynél megszűnik vagy nem megfelelő a belső kommunikáció. Ilyenkor a munkavállalók már kevésbé lesznek lojálisak, a vállalat iránti bizalom csökkenése pedig a munkához való hozzáállásukat is megváltoztathatja. Hasonló hatása van a félreérthető, nem egyenes, esetleg manipulatív kommunikációnak, ami ráadásul konfliktusokhoz és elégedetlenséghez vezethet. Mindez már nemcsak a munkavállalók közérzetét rontja, de gyakran a cég hatékonyságát is.

De mit is jelent a nem megfelelő kommunikáció? „Azt, hogy nincs kétirányú információáramlás, azaz a vezetőség felől nem jut le a munkavállalókig az információ, és fordítva, a vezetőség sem értesül arról, hogy mit tartanának helyesnek üzleti vagy szervezeti értelemben a dolgozók” – mondja Takács. Szerinte a már említett manipulatív kommunikáció nem feltétlenül szándékos, de az eredmény szempontjából ez mindegy: