Párizs elleni atomtámadás kockázatával is járhat, ha az amerikai atompajzs helyett a francia venné át Európa védelmét

Charles de Gaulle korábbi francia elnöknek nem igaza volt, hanem igaza lesz. Így lehetne összefoglalni a saját, európai nukleáris ernyő körül beinduló diskurzust, amit az amerikai biztonsági garanciák gyors halványulása idézett elő.

„Nem szabad hagyni, hogy Európa jövőjéről Washingtonban vagy Moszkvában döntsenek. Úgy döntöttem, hogy megnyitom a stratégiai vitát arról, hogyan védjük meg elrettentéssel európai szövetségeseinket”

– mondta a napokban Emmanuel Macron francia elnök miután bejelentette, hogy hajlandó a nemzeti nukleáris elrettentés kiterjesztésére, és nyitott az ezzel kapcsolatos párbeszédre.

A tömegpusztító fegyverek elleni védekezésnek az egyetlen módja ez elrettentés, tehát hogy bárki csak a válaszcsapás biztos tudatában használhasson nukleáris fegyvert, vagy fenyegethessen a bevetésével. Az elrettentés hatékonyságát hitelességben és hihetőségben mérik, ami legalább annyira hitkérdés, mint katonai. Az európaiak számára ez a korábban stabil dogma most – a teológiai analógiát folytatva – egyházszakadás miatt kérdőjeleződött meg: az európai NATO-tagállamok fölé az USA von nukleáris védőernyőt, ám a transzatlanti kapcsolatokban bekövetkező törés pont a lényegét ássa alá a nukleáris elrettentésnek – érzik egyre többen.

A francia atomernyő kiterjesztésének ötlete nem példa nélküli, az európaiak önálló mozgásterének elvesztését szimbolizáló szuezi válság óta többször felmerült a téma. Csak a legutóbbiakat nézve például Nicolas Sarkozy elnök 2007-ben ajánlotta fel Angela Merkel német kancellárnak ugyanezt, csakhogy egy rendkívül határozott nemet kapott válaszként. Macron 2020-ban vetette fel, hogy a francia nemzeti atomarzenál védje Európát, hangsúlyozva, hogy a francia nukleáris elrettentésnek igen is van európai dimenziója, sőt, mindig is volt – érdemi válasz erre a kezdeményezésre sem érkezett.

Miután a „stratégiai autonómia” jegyében Párizs néhány évente mindig bedobja az ötletet, a mostanit aligha lehetne egyedinek nevezni.

Ami miatt valóban történelmi Macron legújabb ajánlata, hogy ezúttal nemcsak hogy komoly érdeklődés is mutatkozik iránta, hanem egyenesen az európaiak kérik ezt.

Ha nincs ernyő, jó a kalap is?

„Megbeszéléseket kell folytatnunk mind a britekkel, mind a franciákkal – a két európai atomhatalommal – arról, hogy a nukleáris megosztás, vagy legalábbis az Egyesült Királyság és Franciaország nukleáris garancia ránk is vonatkozhatna” – mondta Friedrich Merz leendő német kancellár.

„Fel kell készülnünk arra a lehetőségre, hogy Donald Trump nem fogja többé feltétel nélkül fenntartani a NATO kollektív védelmi kötelezettségvállalását. Ezért véleményem szerint kulcsfontosságú, hogy az európaiak a lehető legnagyobb erőfeszítéseket tegyék annak érdekében, hogy legalább a kontinens védelmére képesek legyenek egyedül is.”

– mondta a kereszténydemokrata politikus.

Fontos megjegyezni kontextusként, hogy Merz ezeket egy élő ZDF-interjúban válaszolta kérdésekre, nem pedig egy gondosan előkészített politikai beszéd keretében mondta, és határozottan nem egy új stratégiai dokumentumból idézett. Határozottságával pedig jó kontrasztot adott a biztonsági ügyekben teszetoszának tekintett elődjeihez képest.

Ezzel együtt a gondolat ott van és egy olyan országból jött, ahol még néhány évvel ezelőtt is nemhogy az atomfegyver, hanem a nukleáris energia is szitokszónak számított. És Németország nincs is ezzel egyedül, olyan európai államok adtak hangot a támogatásuknak Macron ötlete kapcsán, akik hagyományosan közel állnak Washingtonhoz.