Trumpnak terve, Európának ereje és bátorsága nincs az ukrajnai békéhez

Mintha kiugrott volna a sofőr a járműből – így érezheti magát a sokak által a transzatlanti biztonsági architektúra potyautasának tekintett Európa az elmúlt napok után. Egy hónappal a beiktatása után Donald Trump nekiállt érdekei szerint átformálni a világot, és noha pontról pontra követi mindazt, amit az elnökválasztási kampányban ígért, külpolitikai fellépése pánikot, felháborodást és értetlenséget hagyott maga után. Az európai közvélemény és döntéshozók kapkodnak a szótár után: mi is az tranzakcionalizmus.

Az új amerikai kormányzat leszámolt a Biden-éra „kontrollált eszkalációnak” nevezett Ukrajna-politikájával, ami lényegében azt jelentette, hogy a status quo fenntartásához éppen elegendő támogatást adtak a megtámadott félnek, ám azt vég nélkül. Ez Ukrajnát kifárasztotta és kimerítette, míg a teljes működését a háborúra átállító Oroszország egy idő után nyertesévé vált a helyzetnek. Kijevnek lett volna fontosabb, hogy ebben változás álljon be, de a telefon Moszkvában csörrent meg. Múlt héten Trump felhívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, majd az előzetesen a beszélgetésről mit sem tudó Volodimir Zelenszkij ukrán államfőnek már a körvonalazódó alkuról számolt be. Majd az amerikai kormányzat miniszterei és diplomatái kirajzottak a világba, hogy Trump békeszomját csillapítsák.

Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter Kijevben találkozott Zelenszkijjel, hogy gazdasági együttműködés keretein belül, az ukrán háborús erőfeszítések támogatásáért cserébe részesedést szerezzen az ország ritkaföldfém-készleteiből. Közben Pete Hegseth védelmi miniszter több mint egy hetes európai körutat tett. Először az Európában állomásozó amerikai erők németországi parancsnokságára látogatott, majd az Ukrajna fegyveres támogatását intéző Ramstein-csoport ülésén vett részt. Ezt követően a NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozóján papírból olvasta fel Trump követeléseit. Innen Varsóba utazott, ahol az ottani védelmi miniszterrel egyeztetett és elmondta, hogy a lengyeleket tekinti ideális európai partnernek. (Az amerikai megszólalásokat lelkesen üdvözlő magyar diplomácia ebben az egy esetben csendben maradt.) Hegseth végül a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciára repült, amely a terület legfontosabb egyeztetési fóruma.

A bajor fővárosban tiszteletét tette J. D. Vance amerikai alelnök és a később Kijevbe látogató Keith Kellog Ukrajnáért felelős különmegbízott is. Münchenben értek össze a szálak, ahol egymás után harmadjára is a háború sújtotta ország volt az „elefánt a konferenciatermekben”. A törésvonalak viszont nem Oroszország és a transzatlanti szövetség között húzódtak ez alkalommal, hanem a NATO-n belül.

A Münchenben összegyűltek arra voltak kíváncsiak, miképpen képzeli el Trump az európai biztonsági architektúrát, és mi az elnök csapatának ukrajnai béketerve.

A háromnapos konferencia végére nyilvánvalóvá vált: akarás van, terv nincs.

Megoldódott tehát a talány, az azonnali békekötés vágyához nem kapcsolódik kiérlelt koncepció. Trump pusztán a telefonhívás tényével már messzebb jutott, mint Biden három év alatt – érvelnek az amerikaiak. Konkrét koncepció hiányában az „újhullámos” washingtoni politikusok számtalan, sokszor szélsőséges vagy megvalósíthatatlan, gyakran egymásnak és önmaguknak is ellentmondó kijelentéseket, ígéreteket tettek Európa-szerte.

A kaotikus helyzetet Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter értékelte a leginkább találó módon: a katonai terminológiából kölcsönvett harcfelderítés szóval jellemezte Trump módszereit, amikor egy alegység korlátozott célú támadást indít az ellenség pozíciójának és védelmi vonalainak felderítésére. Magyarul bedobnak minden képtelenséget és figyelik, ki, hogyan reagál, egyúttal cselekvésre is sarkallnak.

Hegseth például bedobta, hogy szerinte irreális, hogy Ukrajna visszakapja a 2014 előtti határait, és – részben ebből kifolyólag – az ország NATO-tagságát is kizárta. Ugyan Kellog később megjegyezte, hogy a kérdés még mindig az asztalon van, a keletkezett kárt ez már nem tette jóvá. Nem arról van szó, hogy az európaiak ne lennének szkeptikusak Ukrajna közeli NATO-tagságával kapcsolatban, vagy hinnének annak realitásában, hogy az oroszok kivonuljanak a bő tíz éve elfoglalt területekről.

Ám az, hogy az amerikai kormányzat még a tárgyalások megkezdése előtt lemond Ukrajna egy részéről és a fegyvernyugvás legerősebb külső garanciájáról, a nyugati alkupozíciókat gyengíti.

Hiába volt felháborodás a hétvégén, az USA azonnal megkezdte a kétoldalú tárgyalásokat az oroszokkal.