Magyar Péter: „Ha lehajtod a fejed, ezek bedarálnak egy pillanat alatt” – exkluzív riport a Tisza országjárásáról
20 perc
2025.03.17. 05:30
2025.03.17. 08:37
„Minél jobban fáj, annál jobban megy előre” – mondja stábtagja Magyar Péterről, akivel egy napot töltöttünk a Tisza Párt országjárásán. Az állomások között, kocsikban és kisbuszokban beszélgettünk a pártelnökkel és segítőivel, egyebek mellett arról, milyen vezető Magyar, mit gondolnak róla közvetlen munkatársai, és ő hogyan látja magát, milyen hibái vannak. Az országjárás mindenkire hatással van, többen elérzékenyültek, amikor a HVG-nek felidézték a legerősebb sztorikat. A Tisza olyan politikai mozgalom lett, amely megváltoztatta a benne lévők életét.
„Előfordul, hogy elérzékenyül ilyenkor?”
Algyőnél járunk, a Tisza-hídnál. A Tisza Párt elnöke nem gondolkodik hosszan a válaszon. „Persze, hogy előfordul. Most az előbb is, egy néni odajött hozzám, és elmondta, hogy meghalt mindenkije, hogy teljesen egyedül van. Megkönnyeztem. Persze az ember ilyenkor próbálja nem mutatni, megy tovább.”
Magyar Péterrel az országjárása során megismert emberekről beszélgetünk a Skoda hátsó ülésén. Ruzsáról autózunk Hódmezővásárhelyre, ott lesz aznap a harmadik fellépése. Ezen a vidéken legfeljebb a víztornyok kavarják fel egy pillanatra a lapos alföldi tájat, de itt, ahol a Tisza folyik, feléled a növényzet. A fák a híd fölé nőnek, előbb kitakarnak mindent, aztán utat engednek a folyónak.
Mindenkinek, akivel a nap folyamán Magyar Péter stábjából beszélgettem, van legalább egy olyan története, mint a fenti. Jelenetek a lassan egy éve tartó országjárásról. A napot Ópusztaszeren, a Nemzeti Emlékparkban kezdték, és közel tíz órával később, Szentesen zárták. Az állomások közötti úton kocsikban, kisbuszokban ülve, és a rövid ebédszünet alatt beszélgettem velük.
Nem ők vannak a reflektorfényben, de Magyarral együtt ők is végigjárták az országot. Nem politikusok, nem is tagjai a pártnak. A mozgalom működtetői ők, akik szerveznek, lefoglalnak, pakolnak, kiosztanak, színpadot építenek. Az európai parlamenti és fővárosi választási sikerek ellenére Magyar Péter legfontosabb terepe még mindig ez a színpad.
A színpadról lelépve a szimpatizánsok megfogják a kezét, csinálnak vele egy fotót, elmesélik a történetüket, a falu, a város történetét, hogy megszűnt a munkahelyük, hogy elmennek a fiatalok, hogy nem élnek meg a nyugdíjból.
Ezekből a találkozásokból építi fel Magyar az ország nagy történetét, amit aztán a színpadon elmond. A történetet a nem működő államról, a helyi kiskirályokról, a nagyszülők nélkül felnövő unokákról. Orbán Viktor rendszeréről, amit egymás kezét megfogva dönt majd meg a hallgatóság.
Mindez azokkal is megtörténik, akik Magyar Péterrel járják az országot. Őket is megölelik, az ő kezüket is megfogják, nekik is mesélnek. De nem csak ezért izgalmasak ők. Magyar Péter azért indult országjárásra, hogy a Tisza közhatalmat szerezzen a következő választáson. Nem pozicionálja magát miniszterelnök-jelöltként, de a közvélemény abból indul, hogy ha a Tisza megnyeri a választást ’26-ban, ő lesz ennek az országnak a miniszterelnöke. A vezetője.
Karrierje során Magyar eddig a Diákhitel központot és a Tisza Pártot vezette. De még a pártalapítás előtt azt a maroknyi embert is vezette, akik a színpadot építették alá, először tavaly március 15-én, majd nem sokkal később a Kossuth téren. Sokan közülük a mai napig ott vannak mellette. Milyen vezető szerintük? Milyen vele együtt dolgozni? Ruzsa és Vásárhely között a Skodában ezeket a kérdéseket Magyarnak is feltettem.
…
Kedd délelőtt 11 órakor legalább száz ember várja Magyar Pétert az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark bejárata előtt. Később megtudom, hogy Magyar nem is akart beszédet mondani, csak koszorúzás volt erre az állomásra betervezve, de a stábból szóltak neki, hogy rengetegen eljöttek, úgyhogy gyorsan összeírt pár gondolatot az emlékparkról a kocsiban. Előző este Szegeden zárták a napot, Magyar és az országjáró karaván többi tagja a városban aludt, reggel pedig, még Ópusztaszer előtt a pártelnök elment bevásárolni egy nyugdíjassal, hasonlóan ahhoz, mint amikor Tatabányán meglátogatta “Irén nénit”. Utóbbiról videó is készült, azóta Magyar gyakran hivatkozik rá.
Az ilyen napokat igyekeznek percre lebontva megtervezni. A stáb egy része mindig egy lépéssel a pártelnök előtt jár, mire megérkezik valahova, már áll a színpad, működik a hangtechnika, az önkéntesek standolnak, ki vannak rakva a szórólapok és a tiszás pulcsik. Ópusztaszeren mégis fél órás késéssel indul a nap, aminek az az oka, hogy a közös bevásárlás eredetileg nem volt betervezve. Az ötlet előző este ugrott be Magyarnak Szegeden, másnap reggelre találtak egy jelentkezőt, akivel a pártelnök találkozhatott.
Ilyesmi gyakran előfordul. Magyarnak van egy ötlete, a stábja mozgásba lendül, és megpróbálja besűríteni a napjába,
aznap még egyszer látom ezt megtörténni. Ópusztaszeren Magyar annak a Ford Transitnak a platójáról tartja majd a beszédét, amit még Nagy Ervintől kapott kölcsön, amikor tavaly tavasszal először indult országjárásra. Azóta a piros-fehér-zöldre festett kisteherautót valódi színpadokra cserélték, de a konvojból nem került ki, csak most a technikát szállítják rajta, vagy épp tűzifát, ha jótékonysági akciója van a Tiszának. És még mindig jól jön, ha hirtelen kell egy színpad egy olyan helyszínen, ahol nem számoltak vele, például most, Ópusztaszeren.