Arató András, avagy Hide the Pain Harold: Én sem kemény munkával lettem világhírű, de ne nevezzenek celebnek
5 perc
2025.03.23. 18:30
2025.03.23. 19:51
A villamosmérnök, akinek hetvenévesen gyökeresen megváltozott az élete. Egy stockfotós készített róla felvételeket, amelyekből kényszeredettnek tűnő mosolya nyomán Hide the Pain Harold megjelöléssel világszerte ismert mémek születtek. Tele a naptára. Reklámoz kakaós italt és harisnyát, fellépései vannak Kőszegtől Bogotáig. HVG-portré.
Közismert mosolyával miféle fájdalmat rejt el, amire a mémneve utal?
Inkább vidám fickó vagyok, nem érzem magam bánatvirágnak. A fotós, aki az első sorozatot készítette rólam, azt mondja, ilyen hosszú fotózás vége felé mindenkinek ráfagy az arcára a mosoly. De nekem valószínűleg eleve ilyen az arcberendezésem. Mérnökként engem is zavart, hogy ha kellett, ha nem, mosolyogtam. Most jó, hogy a tükör előtt kell gyakorolnom a tőlem elvárt eredményt.
Hogyan találkozott a nyugdíjas karrierjét elindító stockfotóssal?
Az iWiW közösségi oldalra egy törökországi utazást követően feltöltöttem képeket, hogy lássák a barátaim, milyen szép helyeken jártam. Ezeket szúrta ki a fotós, és megkeresett, hogy készíthetne-e rólam néhány felvételt, mert pont ilyen modellt keres. Hízelgett a hiúságomnak, hogy közel a hetvenhez fotómodellnek kérnek fel. Műtermi környezetben készültek a képek. Be kellett öltözni szobafestőnek, tanárnak, orvosnak. Ez utóbbi később meg is jelent egy dél-amerikai kórház honlapján. Nem fért a fejembe, miért engem választottak a saját embereik helyett. A fotózásokon volt egy modellfeleségem is, akivel a kandalló előtt ücsörögtünk. Az a hölgy később, amikor mémeket kreáltak a fotókból, sokkal rosszabbul viselte a bántó tartalmakat, mint én.
Mit kezdett a pejoratív üzenetűekkel?
Amikor rákerestem, mire használják a stockfotóimat, és láttam az eredményt, gondolkodtam, visszakérjem-e a képeket. Hivatkozzam a fotóssal kötött szerződésemre, miszerint politikai, szexuális és vallási tartalmakban nem akarom viszontlátni magamat? De addigra Amerikában rám ragasztották ezt a mémnevet. Olyan oldalon is használták az arcomat, aminek több százezer követője volt. Abban bíztam, hogy minden csoda három napig tart. De nem. Egyetlen alkalommal próbálkoztam letiltással: egy magyarországi választási kampányban tűntem fel. Aztán magam alkottam a Hide the Pain Harold honlapot, oda az kerül fel, amit akarok.
Sokáig titkolták a valódi kilétét. Végül miért éppen az orosz VK közösségi oldalon tette nyilvánossá?